Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
76 csatornán, a másik híradóban szó szerint azt mondták, amit te mondtál az előbb, hogy eddig 200 ezer példányban fogyott el. Nem tudom, hogy a kettő közül melyik az igaz, de hát az a 60 ezer valami őrületes differencia, amikor egy verseskönyv 500–1000 példányban jelenik meg. Ebben a 200 ezerben nem 200 ezer olvasásra éhes személy van; fültanúja voltam annak az esetnek, mikor valaki bement egy könyvesboltba, és kért két példányt a Sorstalanság ból. Nagyon jó, mondta az eladó, még tud segíteni, mert három van összesen, erre gyorsan a harmadikat is elvitte, mint az utolsó kiló cukrot, mert hátha jó lesz valakinek. Bocsánatot kérek Kertész Imrétől, a Nobel-díjastól, de néha úgy tűnik, mintha kilóra vásárolnák a könyveit, hogy mindenkinek jusson belőle. – Biztos el fogják olvasni, ha már annyi pénzt kifizettek érte… – 1980 forintot. – Két kopott csavargó beszélget a hatos villamoson, kérdezi az egyik: – Mit szólsz hozzá, Kertész Imre Nobel-díjas lett. – Ki az a Kertész Imre? – Még azt se tudod? – Erre a másik azt mondja: – Én csak Hemingwayről hallottam. – Kertész Imréről nem? – Nem. – Akkor most halljál róla tőlem! – Ugyancsak egy könyvesboltos ismerősöm mesélte, hogy Kertész környékén egy hete már elcsendesült az izgalom, de tegnapelőtt, amikor bejelentették, hogy ma veszi át a Nobel-díjat, újabb roham kezdődött. – Ha kézbe veszek egy verseskönyvet, amit egy harminc–negyven közötti fiatal írt, tehát, aki már nem is olyan fiatal, és megnézem a bemutatkozást, a hírverést a hátoldalon vagy a fülszövegben, azt látom, hogy annak a harminchárom évesnek már tíz könyve jelent meg, gyakran évenként, kétévenként megjelenik egy-egy könyve. Elképesztő, hihetetlen. Habzsolni akarják a megjelenést: akkor vagyok költő, ha állandóan forog a nevem. Hihetetlenül hajszolják a sikert, és kevesen jutnak el az igazi sikerhez. Az Egyetemi Könyvtárban, a Széchényi Könyvtárban megmarad a könyvem, majd el lehet olvasni, és aki kíváncsi rá, irodalomtörténész, az el is fogja olvasni, másra úgysem lehet számítani, a Petőfi Irodalmi Múzeum hangtárának a vezetőjére lehet számítani, a barátaimra lehet számítani, néhány költőtársamra, de a fiatalok nem fognak olvasni, azt sem tudják, hogy a világon vagyok, de bele kell nyugodni, nem szabad megsértődni. A költészet a helyére kerül. De még Kertész Imrére visszatérve. Egyszerű a képlet: Kertész egy pillanatra sztárrá vált, és ma az a sikeres, akiből sztárt csináltak. Kemény, kegyetlen a televízió, a rádió, az újság világa. – Fogadd elismerésül: te a tökéletességre való törekvés jegyében teszed a dolgod, rád aztán valóban nem lehet azt mondani, hogy csak akkor éreznéd magad sikeresnek, hogyha az elmúlt közel negyven év alatt közel negyven verseskötetet tettél volna le az asztalra. Kilencvenkettőben, épp tíz esztendeje József Attila-díjat kaptál, egyetlen elismerésed, ami az irodalmi díjakat illeti. – Győrben Radnóti-díjjal, nem a fődíjjal, egy mellékdíjjal, de Radnóti-díjjal tüntettek ki.
