Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
75 – Adsz a véleményére, kritikai megjegyzésein elgondolkodsz. – Mindjárt le lehet mérni, észre lehet venni, valami hibázik, valami csorba. Néha nagyon mérges vagyok, hogyhogy ez a jó vers nem tetszik neki, de utána csak elgondolkozom rajta. – Most, amikor ezt az eszmecserét rögzítjük, a Sorstalanság sikerének az árnyékában beszélgetünk; tegnapelőtt volt a Nobel-díj átadása, Kertész Imre vehette át Stockholmban. Kíváncsi vagyok a véleményedre, hogyan látod 2002 decemberében a magyar irodalom és a magyar költészet helyzetét a világban, itthon és a határokon túl, és mi lesz a jövője? Te mint a kortárs költészet képviselője, hogy érzed magad? – Erre nem tudok egészen pontosan és kimerítően válaszolni, én ugyanis nem vagyok benne a nagy irodalmi folyamatokban, nem volt részem külföldi ösztöndíjakban, nem éltem kint Németországban, Európában, már csak azért sem, mert egyetlen idegen nyelvet sem beszélek, sőt a magyar irodalom folyamatában sem vagyok benne. Hallom, hogy a magyar prózának milyen sikere van Nyugat- Európában, és vannak költőtársaim, akik hozzák a hírt: verseskötetem jelent meg németül, franciául. Nagyon szerencsés dolog, hogy a magyar költészet, egyáltalán a magyar irodalom egybeolvadt, nincs határ a Dunánál, nincs határ Szeged alatt, nincs határ a Partiumnál, a Fertő vizénél, egységes lett a magyar irodalom. Ugyanúgy olvasunk ma egy erdélyi költőt, mint egy magyarországit a magyarországi lapokban, ami rettenetesen jó dolog, egy erdélyi poéta természetes módon lép fel a magyar nyilvánosság előtt a folyóiratokban, a könyvkiadóknál, egy egyszerű olvasó nem is tudja, hogy erdélyit olvas. Jó dolog, hogy a pozsonyi Kalligram az egyik legjobb magyar könyvkiadó, nagyon fontos újdonság, ebben már európai uniósok vagyunk. 12 Arra bizony nem tudok válaszolni, hogyan áll az irodalom helyzete, nem ismerem az új olvasásfelméréseket, de ahogy járok-kelek a világban, azt látom, hogy az aranybetűs könyvek dömpingje van, a villamoson olyan könyveket látok egy-két utas kezében, amelynek a címlapján cirádás, domború aranybetűk vannak, mintha vakoknak készültek volna. Abszolút tájékozatlan vagyok, sejtelmem sincs, ki az a Lőrincz L. László, ki az a Robin Cook, az a Stephen King, pedig a könyvtárakban is az ő könyveiket, az eufemisztikusan sikerkönyveknek nevezett könyveket keresik a nálam sokkal jártasabb olvasók. – Az úgynevezett diszkontokban is őket árulják, méghozzá nem is olcsón. – Mégis őket veszik és olvassák, a könyvtárakban külön polcon tartják, és csak egy hétre kölcsönzik a szokásos négy héttel ellentétben. Ugyanakkor tegnap azt hallottam a rádióban, hogy Kertész Imre Sorstalanság című regénye 200 ezer példányban fogyott el. – Azonnal mondom: két nappal ezelőtt este a híradóban elhangzott, hogy mintegy 140 ezer példányban már kinyomtatták, és most újabb példányok készülnek az Alföldi Nyomdában, és rövidesen 200 ezer példányban fog megjelenni. Egy órával később a másik 12 Magyarország csak 2004-ben lépett be az Európai Unióba.
