Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Korniss Péter fotói
68 Korniss a Műcsarnokban rendezett kiállításán 43 és Leltár 44 című kötetében együtt közölte korábbi, és a rendszerváltás után készített erdélyi képeit. Az újabb képein az aranymetszés szabályai szerint szerkesztett, az alakokat középre helyező, a sűrítés szándékával beállított felvételeket készített, hogy egy-egy képpel egész történetet mondjon el. A könyvben írt megváltozott fotográfiai módszeréről, annak indítékáról: „Zavart a diszharmónia, de kikerülhetetlenné vált.” 45 Az 1990-es évektől az átalakulás vizuális ’rendetlenségének’ ellensúlyozására, a harmónia helyreállításának megvalósításához a Változás képein új módszert alkalmazott: a riportosan, spontán elkapott pillanatképek helyett a 19. századi műtermi fényképészmesterek gyakorlatát követte. Azzal a különbséggel, hogy Korniss statikusan beállított, megvilágított, középre szerkesztett portréit, csoportképeit az ábrázoltak saját környezetében fotografálta, otthonaikba vitte be a műtermi technikát, az állványra helyezett nagyméretű gépet, lámpákat. „Meglepetésemre – írta – …visszatért a régimódi fényképezés hangulata. … Ezek az alkalmak sok mindent előhívtak. Elfelejtődött pózokat, megilletődött tekintetet, nagyszülőktől örökölt tartást – a fényképezés régi varázsát.” 46 Emberi tartásukat, méltóságukat emelte ki, hangsúlyozta ezzel a módszerrel, ezt a hagyománykövető tartást akarták az ábrázoltak megörökíttetni, utódaikra hagyni, mely ellentétben áll az őket környező világgal. „Ezek a képek gyönyörűek – írta Tímár Péter – … A szeretetben megfürdetett modellek megszépülnek, megnemesednek, és eredményül olyan ihletett fényképek születnek, aminél fotográfus és néző többre nem vágyhat.” 47 Korniss munkáin egyre gyakrabban használta a színes technikát, de csak akkor, ha az alkalmazott színekkel valamit hozzáadott a kép kifejező eszközeihez, ha a szín tartalmat is közvetített. Kornisst a 2000-es években továbbra is a hagyomány továbbélése, életben tartása foglalkoztatta a jelenben. A Nemzeti Galéria-beli kiállítás A hagyomány 48 elnevezésű negyedik egysége az egyik legarchaikusabb, a Kárpát-medence egyes magyarlakta vidékein ma is a legmélyebben élő népszokásunk, a betlehemezés népi dramatikus játékának mai továbbéléséről, a megváltozott világ és a tradíció kapcsolatáról szól. Az 1950-es évek elején, advent idején még házról házra járva becsöngettek a szegényes öltözetű betlehemesek a józsefvárosi 3. emeleti lakásunkba, hogy elkántálják Mária és József, Jézus születése, a Háromkirályok, Heródes és a betlehemi pásztorok történetét. A betlehemezés hagyományának életben tartása, a kulturális identitás erősítése céljából Debrecenben 2006 óta minden évben Nemzetközi Betlehemes Találkozót rendeznek, melyen az autentikus formákat őrző, hagyományos ruházatban és kellékekkel előadó falusi szerepjátszó csoportok vesznek részt határon innenről és túlról. Szerepjátékukat már nem a házaknál, hanem a város különböző helyszínein adják elő. Korniss már az 1970-es években is fényképezett betlehemeseket falun, előadás közben, viszont a 2006-ban megjelent Betlehemes 49 című album képein előre elképzelt látványt valósított meg a helyszínekre hordozható műteremmel, digitális technikával készült színes képein. Debrecenben már a megrendezett fotográfia (staged photography) módszerével élt, amikor szembesítette a hagyományt a jelennel, s éles kontrasztba állította a szereplőket az őket körülvevő térrel. 43 Leltár Erdélyi képek 1967–1998 Műcsarnok , 1998. 09. 03. – 10. 04. 44 Korniss Péter: Leltár Erdélyi képek 1967–1998 Officina Nova – Kreatív Média Műhely, 1998. 45 Korniss Péter: i. m. 58. o. 46 Korniss Péter: i. m. 58. o. 47 Tímár Péter: i. m. 4. o. 48 Ezt az anyagot Folytatás címmel 2012-ben Budapesten a Várfok Galériában, majd 2013-ben a Magyar Nemzeti Galériában Az új évezred magyar fotóművészete című csoportos kiállításon mutatta be. 49 Korniss Péter: Betlehemes . Helikon, 2006.
