Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Korniss Péter fotói
67 nagy átalakulást hozott az emberek életébe, felbomlott a hagyományos paraszti életforma. Korniss további munkásságának meghatározó témája lett a múlt és jelen találkozása, a korábban fényképezett emberek életmódjában, környezetében fokozatosan bekövetkező változás. Ezekből összeállított képsora alkotja a Nemzeti Galéria-beli kiállításnak A változás című fekete-fehér és színes képekből összeállított harmadik egységét. Paradox módon a kisebbségeket elnyomó diktatúra Erdélyben konzerválta legtovább az archaikus paraszti életformát, az identitást őrző viszonyokat, de a rendszerváltás után a falusiak számára is lassan, fokozatosan kinyílt a nagyvilág. Kezdetben csak apró jelek utaltak arra, hogy a modernizáció a legkisebb, elszigetelt falvakba is eljutott jótékony és romboló hatásaival egyaránt. Korniss képeit éppen az teszi hitelessé, hogy megértette és érzékeltette ezt a szükségszerű folyamatot. Ünnepre, gyászra még összegyűltek a családtagok, de a falusi közösségek szokásai átalakultak, összetartó erejük fellazult, hagyományos viseletük, otthonuk berendezése új elemekkel vegyült. A főutcán ünnepnap összefogódzva sétáló lányok hagyományos népviseletükhöz mind elegáns, magas sarkú cipőt viselnek, a népviseletes lány oldalán ülő legény fején a jellegzetes széki szalmakalap, de bő ujjú vászoning helyett már Camel feliratú pólót visel, a szőttesekkel letakart kanapén ülő kislány lábán görkorcsolya. Az évek előrehaladtával egyre feltűnőbben, gyakran bizarr, groteszk hatást keltve szüremkedtek be az otthonokba a modern világ tárgyai, még a több száz éves házakban is vegyülnek a régiekkel. A 300 lelkes máramarosi eldugott kis faluban Korniss megdöbbenésére a szobasarokban a régi családi fotók mellett hatalmas Michael Jackson- poszter volt a falon. „A mára kialakult tárgykultúra, építészet hagyományos értékeit elveszítve mintegy vákuumként szívja magába mindazt, ami silány” 42 – írta P. Szabó Ernő. Első látásra szívszorítóan hatnak az utóbbi évtizedek változásairól, a falvak életének átalakulásáról, a globalizáció benyomulásáról tanúskodó képek. Talán azt vártuk, hogy ’Édes Erdély’ skanzenként petróleumlámpa-világítással maradjon meg a mi gyönyörűségünkre, s az ottani emberek ehhez statisztáljanak, s szegénységük ellenére használati tárgyaikat, öltözéküket továbbra is hosszantartó munkával maguk készítsék ahelyett, hogy az olcsó, divatos piaci holmikat megvegyék? Korniss most is hitelesen adja át élményeit, a valóságos képet mutatja, hogy egyre rohamosabb változás tapasztalható az emberek ruházkodásában és a berendezési tárgyakban egyaránt. Nemcsak a Daciák, a televíziók és a parabolaantennák jelentek meg, hanem a hagyományos szőttesek helyére gépi perzsák, a falakra amerikai reklámplakátok, egzotikus tájakat és állatokat ábrázoló giccses faliszőnyegek kerültek, az új autóban csicsás üléshuzat virít. Felnőttek és gyerekek is egyaránt sportcipőt, angol feliratos pólót, farmert, olcsó pulóvert viselnek, már legfeljebb csak az ünnepnapokon látunk régi viseletet. Bár az 1960-as évek végétől gyűjtők és kereskedők vásárolták fel a falvakban a régi néprajzi tárgyakat, és a vásárból hozott olcsó dísztárgyakra cserélték le őket, de vannak, ahol őrzik a régit. A mérai házaspár bővítette házukat, de a kalotaszegi ’cifraszobát’ változatlanul hagyták a régi festett bútorokkal és cseréptányérokkal, fiuk is itt áll modellt modern öltönyében. A püspökhatvani idős asszony új, modern konyhájában a hétköznapokon is a hagyományos, Galga-menti viseletét hordja. A sugatagi farmeres, mezítlábas Ioan népviseletbe öltöztetett kislányát tartja ölében a máramarosi tisztaszobában. A változások nemcsak az embereket körülvevő tárgyakra, környezetükre hatnak, hanem az életmódjukra is. A fiatalok a városba mentek dolgozni, ottani szokásokat vettek fel, keveredett a régi az újjal. A közösségi élet felbomlásának szomorú jelképeként látjuk, hogy megszűnt a táncház, s a kocsmából lett presszóban ülő férfi egyedül ül sörével és nézi a tévét. 42 P. Szabó Ernő: i. m. 26. o.
