Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
74 Vas Istvánnal folytatok párbeszédet. Nem vitatkozom, párbeszédet folytatok vele. – Miért Vas István sorait húztad elő a párbeszédhez? – Vas István bírálata örök fájdalmam, a múltkor felidéztük. Amikor később újra elolvastam, a maró savban már a jót is észrevettem, volt benne egy kis bizonytalanság, egy-egy szikrát is látott fölvillanni, az első pillanatban viszont egyedül a rosszat érzékeltem. Már elmondtam, de a vers miatt megismétlem. – Most már megbocsátasz neki. – Nemcsak, hogy megbocsájtom, hanem már meg is köszönöm. – Mit jelent a cím, a Bizonyos értelemben ? Miért pont ezt a címet választottad a sok közül? – Nem akartam ünnepélyeset, de nem akartam túl egyszerűt, túl kopogósat sem. Elkezdtem írni egy verset, amit aztán végül kidobtam, abban szerepelt a bizonyos értelemben szókapcsolat, és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ez kell nekem, ettől nem tágítok. Utána még hónapokig gondolkodtam: jó ez? nem jó ez?, de annyira belém ivódott, hogy megmaradtam mellette. Lebeg, valami bizonytalanságot tükröz, egy kicsit talányos. Jó címet találni nagyon nehéz, kiváltképpen egy verseskötetnek nagyon nehéz. Van egy friss Nobel-díjas cím, a Sorstalanság , ilyen címet nem lehet egy verseskönyvnek adni. – Választhattad volna valamelyik versed címét is könyvcímnek. – Nem akartam. És nem is kell. Ady óta ciklusokba szokták rendezni a verseket, ettől is el akartam térni, mert úgy képzeltem, epikai mozzanatot viszek bele, hogy mintegy regényszerűen, egyvégtében, folyamatosan terüljön az olvasók elé. – Jut eszembe, a cím okán egy pillanatra térjünk vissza az Elérhetetlen föld höz. Kinek az ötlete volt az antológia erős címe? – Nagyon sok változat volt rá, nagyjából ismerem őket, noha én akkor vidéken éltem, nem voltam ott a címadási vitán, egészen elképesztő javaslatok merültek fel, nagyon gyerekesek is, ám végül Oláh János klasszicizáló versének a címét kölcsönözték. – Az előbb Nagy Lászlót csak érintettük, a bevezető miatt említettem a nevét. Volt-e kapcsolatod vele? – Egyszer-kétszer ültem csak vele egy társaságban, messziről elérhetetlennek látszott, de amikor mellette ültem, nagyon közvetlen volt. – Ha megírsz egy verset, kinek mutatod meg először? – A feleségemnek. – És? – Másnak nem.
