Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Illyés Gyula: Félbe-szerbe III.
28 Illyés Gyula Félbe-szerbe III. Ahova följutottam, rögtön lebecsültem. Polcot és rangot. Célt és pénzt. Ebből származik, hogy a viszonzott szeretet és szerelem viszont fokozta – a végtelenségig tudta volna fokozni – a bennem eredetileg gerjedt érzést. Vajon azért, mert szerény voltam, s mégis törtető? Épp azért törtető, mert kínzóan szerény? A szerencse fiának szánt a sors? Olyan formán, mint a mesék és mitológia szerencséseit, akiket sikerük tesz boldogtalanná. * * * Botrányos az emlékezőképességem. Ha meg akarom írni, ki kell találnom a múltamat. De mit csinál a valamirevaló történetíró is? Nem mást, mint a regény- vagy a drámaíró. Van az asztalán néhány évszám: egypár sárgult szerződés-levél, két marék pletyka, melyek úgy ellentmondanak, hogy tökéletesen megsemmisítik egymást; egy véka rágalom. Ezeket turkálva, illesztgetve kell ráéreznie, aztán ábrázolnia az igazságot, ha van hozzá kellő ihlete és tolla. Műve pontosan úgy jó, ahogy az Éducation Sentimentale vagy a Du côté de chez Swann jó. Minden múlt egy-egy jelen alkotása. Meg az amúgy nyersen ömlesztett adathalom is az; mert ott meg az olvasó képzelete és ihlete alkot. * * * Ez a kutya a szemével hallja a szót. Ez a tehén a szemével panaszkodik. Ez a bagoly a szemével válaszol. A beszédre süket és néma állatoknak a szemükben van a fülük és a nyelvük. Akár ennek a lánynak a villamoson. Mert neki meg fölösleges a fül meg a nyelv, úgy társalog még szeme a világgal. Addig vagyunk édenkertiek, míg így értünk és így értetjük meg magunkat. * * * Mégiscsak meg kell állnom, jobbra-balra, majd mögém tekintenem: kik közé is kerültem? Amiközben előre tekinteni soha eszembe sem jutott. De bizonyos voltam, hogy jó irányban haladok, a régi úton. Agyam iránytűje oly megnyugtatóan tájékoztatott nemcsak a keresztutaknál, hanem a dűlők átvágásánál egy-egy évre taposott ösvények előtt is. De nyelvet mintha mégis másfélét beszélnék; azt értve csak rajta: mintha másképp ejteném a szót. Mások bólintanak a szavaimra; illetve mintha néme-
