Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek
18 Így számomra az maradt a nagy esemény, amikor pár nap múlva Katival együtt hazahoztam őket a Tartsay Vilmos utcába. Hát, bizony, nagyon szűken voltunk, a kis gyerekágy csak a hallban fért el, de a kislány aranyos volt, együtt örültünk neki. Éppen ezért rendszeresen nézegettük az apróhirdetéseket, hogy valami jobb megoldást találjunk. Szinte, mint a mesében, akadt is hamarosan egy számunkra ideálisnak tűnő ajánlat. Apósomék ragaszkodtak hozzá, hogy a közelükben maradjunk, s egyszer csak akadt egy megkezdett társasházi építkezésen, OTP- kölcsönnel készülő, átadó másfél szobás lakás, közel, a Böszörményi útról nyíló kis utcácska, a Szoboszlai utca végén. Pesterzsébeti fiatal pár fizetett be oda egy épülő másfél szobás lakásra, de mivel Erzsébeten hamarabb beköltözhető lakáslehetőségük akadt, ettől szerettek volna megválni. Érdekes módon népművelők voltak, a Csili Művelődési Házból, s fillérre elszámoltak az addigi költségeikről. Hihetetlen volt, de igaz volt. Hogy ez ilyen szerencsésen megoldódott, már csak össze kellett szedni kölcsönökből az eddigi költségeket, és OTP-n keresztül felvenni részletekben a szükséges továbbiakat. Ezekben apósomék és a rokonság segítségére számíthattunk. Hogy ez ilyen szerencsésen megoldódott, már csak ki kellett várni az új ház, benne a lakás átadását, ami a házsor végén, a III. emeleten kész ült, egy nagy panorámaablakkal a körbefogott, jókora zöld „szigetre” nézően, amiről tudható volt, hogy sosem fogják beépíteni. Én abban az időben barátaimmal – nem csak a Kilencekkel – gyakran jártam a szerkesztőségeken kívül olyan szórakozóhelyekre, ahol többen és rendszeresen össze szoktunk jönni, találkozni, beszélgetni. A központ magától értetődően az akkor viruló Fiatal Művészek Klubja volt, ahol minden művészeti ágból mi, fiatalok, de idősebbek is szép számmal, rendszeresen szórakoztunk egy-két üveg sör mellett, s ugyanakkor irodalmi esteknek, kiállításoknak és ritka hangversenyeknek is helyet biztosító helyszíne is volt. Akkoriban, úgy emlékszem, Okányi Kiss Ferenc volt az igazgatója, de pár év múlva már Temesi Feri, a Szegedről Pestre szabadult tehetséges fiatal író. S emlékezetes, hogy nekem is volt két estem is ott. Először egy saját költői est, amit Szabó Gyula, a neves színész produkált, mégpedig ingyen (és ezt csak nekem), a közös kunsági származás miatt, mint földinek. Pár év múlva meg, Nagy László halála után, Hegedűs D. Géza közreműködésével, az én szerkesztésemben csináltunk egy szép Nagy László- emlékműsort. – Aztán, ohó, meg ne feledkezzem az Eötvös Klubról, ami ekkor a Károlyi utca sarkán, egy kávéházi pincerendszerben üzemelt, s vezetője egy barátunk, az akkor végzett Rózsa Endre lett. Itt is változatos programok adódtak, de ami lényegesebb volt: itt játszott az akkortájt alakuló zenekarok közül a nevezetes Omega. Sört lehetett kapni, s a „csaposfiú” meg Kovács Pisti fiatalabb barátunk volt, a Kilencek ből. S a zenés esti szórakozások mellett hamarosan sor került az Elérhetetlen föld költőinek (személyenkénti) előadói és felolvasási estjeire is. Sikeres akció volt ez is, s minden estet korábbi professzorunk, Czine Mihály vezetett be. Szinte szemközt volt a Fiatal Művészek Klubjával (az akkori) Népköztársaság útja és Bajza utca sarkán az Újságíró Klub, ott is meg-megfordultunk. A Bajza utcában meg egy másik sarokházban székelt az Írószövetség, s bár még nem voltunk tagok, látogattuk a rendezvényeiket. No meg persze a New York Palota, az akkori Hungária Kávéház! Ide sok író és írócska járt, a régi kávéházak miliőjét
