Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Sándor Iván: A kezdet
6 vörös köpeny, papírkorona nélkül fáradt öregembernek láttam. A hangja azért érces volt. Mélyen meghajolt kétszer, mintha taps fogadta volna Ulrich mesternek szólítanak a fiam említette, hogy volt előadás, szívesen készítek élelmet, mondta gyorsan anyám, nagyanyám a sarok homályába húzódott másért jöttem. Szívesen hívnám a fiatalurat a társulatba. Igen szép volt a mai produkciója. Az egyik társunk megbetegedett… a helyére állhatna. Sokfelé jártunk. Nehéz közönséget találni. Itt nyugalom van, de úgy hallottam, hogy délről közelednek már a katonák. Az a tervünk, hogy áthajózunk Londonba. Ott kedvelik a színházakat. Fizetséget, élelmet biztosítok újra kétszer meghajolt, most fiatalosabbnak láttam reggel visszatérek a válaszért tudtam, hogy csak képzelődöm, de mintha köpeny lett volna rajta, és mikor nyíltak az ajtók, a huzat belekapott a köpenybe, ő meg repült nagyanyám imádkozott a búcsúnál, anyám azt mondta neki, apja végső rendelkezése az volt, a kedve szerint válasszon hivatást, és tartson ki mellette de túl a tengeren, sírdogált nagyanyám anyám csomagolt, bőrzacskót akasztott a nyakamba ezüsttallérokkal legalább nem viszik katonának, mondta nagyanyámnak megfeszült arcán a bőr a búcsúcsóknál, sokáig integetett a kikötőben a háromárbócos után
