Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
65 lésekre, amelyeken az Elérhetetlen föld et összeállították, a legritkább esetben, jó, ha egyszer-kétszer utaztam csak fel, nélkülem szerkesztették. Kaposváron éltem, az antológia nekem kisebb élmény volt, mint a többieknek. – Rózsa Endre? – Kicsit távolabb állt tőlem, Péntek Imrével ellentétben másokkal nem tudott annyira kapcsolatot teremteni. Jóban voltunk, írt is rólam, de nem leveleztünk egymással, nem kerestük egymással különösebben a találkozást. – Visszafogott volt? – Igen, komoly fiú, férfiú, de én sem tudtam vele szemben igazán feloldódni. Az Élet és Irodalom ban 1960-ban Dezséry László írt egy jegyzetet a keszthelyi Helikon-ünnepségről. A dunántúli középiskolások vehettek rajta részt, több tantárgyban vetélkedtek, de ami engem érdekelt, az az, hogy verspályázatot is hirdettek minden évben. Alföldi lévén nem indulhattam rajta, de amikor észrevettem, hogy írnak róla, kíváncsian vetettem bele magam a cikkbe. Dezséry néhány versből a neki tetsző részeket idézte, például a pécsi Rózsa András két sorát mint nagyon ígéreteset: „ Csukott pillám alatt / szemembe hunytalak”. Annyira megfogott, hogy még most is emlékszem rá. Ez a Rózsa András 1960 őszén mint Rózsa Endre mondott verset a Ménesi úti kollégium rendes évi felolvasóestjén. Még csak elsős volt, és máris a nagyok, Búzás Andor, Ágh István, Győri D. Balázs, Baranyi Ferenc között lépett fel! Megsemmisítő módon hatott rám. Hol vannak az én verseim attól, hogy én is közöttük lehessek! Nagy tisztelettel néztem föl rá, és hiába kerültünk egy társaságba, jó barátságba, ez a tisztelet öntudatlanul, akaratlanul mindvégig megmaradt bennem. – Konczek József? – Egy évfolyamra jártunk, mikor-mikor egy kollégiumban laktunk, hol igen, hol nem, ahogy szórtak bennünket a szélbe. Magyar–orosz szakos volt. Még most is emlékszem elsős korunkból az egyik estre: álltunk a lépcsőházban, a korlátra könyököltünk, hátra léptünk, elindultunk, újra visszatértünk, mert még mindig sorolta Szabó Lőrinc Tyutcsev-fordításainak hibáit. Valószínűleg szemináriumi dolgozatot készített belőle, s azon frissiben muszáj volt közölnie valakivel a fölfedezéseit. Sokat beszélgettem vele, tudni kell róla, ugyancsak beszédes fajta, annyira, hogy még belőlem is kihozta a beszélő embert. – Mezey Katalin? – Egy évvel alattam járt magyar-népművelés szakra Kiss Benedekkel, Oláh Jánossal és Utassyval. Nagyon szép lány volt, szép, és éppen olyan barátkozó természet, mint Péntek Imre. Emlékszem, felbukkant a Bartók Béla úti kerti kocsmában is, a nevét elfelejtettem, szálloda épült a helyén, a Bukarest 7 , ahová a nagyfiúk jártak: Baranyi Ferenc, Balogh Elemér meg a többiek. Színjátszó volt az Egyetemi Színpadon, mozgékony életet élt, azt mesélte, nem nézte jó szemmel 7 Ma már az is megszűnt.
