Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Füzi László: Kátrány és ezüst (Újabb fragmentumok Benes Józsefről és művészetéről)
46 Ekkor mondtam Benesnek, hogy ha sorozatot formál ebből a képből kindulva, akkor azt azonnal bemutatjuk. Kettőezer-tizenhatban rendeztük meg a Vakrepülés című kiállítását. Addigra elkészítette új sorozatának meghatározó darabjait, huszonhárom színes, nagyobbrészt hetvenszer százas nyomatot hozott, tisztában volt azzal, hogy a Kápolna Galériába ennyi kép fér el. Ismét átéltük a kiállításrendezés örömét, Iskander barátunk számos olyan fotót készített, amelyekben Benes az általa megfestett figura beállását utánozza, én, a kiállított képeken túl kettejüket fényképeztem. Ennek a sorozatnak minden képén ott érződött az a világ, amelyikben teremtődött, s érezni lehetett az adott pillanaton való felülemelkedését is. Jellegzetes, különböző pózokban megmutatkozó figurája itt is repül, bekötött szemmel, mint a legelső képen, de már minden külső segítség nélkül. Többnyire a határokra emelt-épített akadályok fölött repül át, a migrációs válság akkorra tetőződött, az első, az indítókép megfestésekor ebből még éppen csak érződött valami, ezért mondom, hogy a képeken érződik a létrejöttük körüli világ légköre, az éppen akkor megmutatkozó válságszituáció, de érződik az adott világon való felülemelkedés is. Az új figurájával kapcsolatban először azt mondtam, hogy Benes elengedte korábbi lekötözött-összekötözött alakjait, biztosította számukra a lebegés lehetőségét. Másodszor azt mondtam, hogy a világon, a világ feszültségein túl, a képeken a világ veszélyeztetettségére, robbanásokra, a migrációra, a terrorizmusra találunk utalásokat, szóval mindezeken túl, de leginkább ezeken kívül van egy figura, alak, aki figyeli mindazt, ami megtörténik velünk. Látható, a természeti törvények nem vonatkoznak rá, én leginkább a történelem angyalának nevezném, aki ott van mindenütt, s szárnyalásában figyeli a történéseket. Érezzük, hogy ott van, vagy ott tud lenni mindenütt, ahol ott akar lenni. Nemcsak a drótakadályok fölött tud repülni, hanem a gondolkodásunkba is képes önmagát belehelyezni, mintha mindenen kívül álló lény lenne, aki mindent lát és mindenről tud, s aki már a létével, de a valószerűségeken túli mozgásával is arra figyelmeztet bennünket, hogy mindennel jobban kellene törődnünk, mindennek jobban kellene történnie, jelenléte kíséri és kísérti a gondolkodásunkat. Benes mindenben kötődött ahhoz, amit addig csinált, és ismét teljesen megújult. Ezeknek a képeknek a vakon repülő-lebegő-hintázó, valószerűtlen testtartásban létező alakja, figuráinak legújabb változata világunk jelképe lehetne. Négy katalógusa jelent meg, még Zentán, ezerkilencszázhetvenháromban az első, ezerkilencszázkilencvennégyben a második, a Műcsarnokban megrendezett kiállításához kötődve, kettőezer-egyben a harmadik, kettőezer-hatban a negyedik. Négy katalógus, a négyben összesen százötvennél valamivel több kép szerepel. Ehhez jöttek a különböző művésztelepeken készült munkákat bemutató katalógusok, a művészeti és irodalmi lapokban megjelent reprodukciók, s persze az egyéni és csoportos kiállítások. Az életmű egészét tekintve nem sok ez, önálló nagy albumot érdemelt volna már életében.
