Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Füzi László: Kátrány és ezüst (Újabb fragmentumok Benes Józsefről és művészetéről)
31 nyolcadika is. Az utóbbi években már figyeltem, hogy hány éves lehet, noha valójában időtlen volt. Először Tolnaival állítottam párba, ha Tolnai ennyi és ennyi idős, akkor Benesnek, aki tanította, legalább ennyinek és ennyinek kell lennie, gondoltam. Pár éve aztán a Híd egyik régi, a világhálón megtalálható számában találtam egy utalást arra vonatkozóan, hogy Benes ezerkilencszázharmincban született. Halálakor az egyik híradás az egyik, a másik híradás a másik évszámot említette, a pontos adatra a legritkább esetben utaltak. Rejtélyességéhez hozzátartozott az is, hogy állandóan kísérletezett, munkáinak szemlélői így mindig más eljárással készült nyomattal, festménnyel találták szembe magukat, miközben arról, hogy hogyan készült a kép, semmit nem tudtak… Színekkel, formákkal, anyagokkal kísérletezett, volt, hogy különböző tulajdonságú festéket engedett össze, aztán figyelte az eredményt, közben néha bele is kellett nyúlnom a történésekbe, mondta mosolyogva. Ellenőrizte azt, ami a képpel történt. Volt, hogy millimétereket csúsztatva háromszor is megnyomta a papírt, más- más színnel, így a színek összjátéka révén ért el nehezen leírható hatást. Nála minden összetett volt, a fekete is, s az arany is, a formáknak, színeknek már korábbról megvolt az eredőjük, de létezett az önálló életük is. Uralta a képzőművészeti technikákat, anyagokat, eljárásokat, mindig azt alkalmazta közülük, amelyikre éppen szüksége volt. „…visszatérve a kísérletezgetésre: vannak érdekes, jó technikák. Egyik- másik adhat egy jó ötletet. Itt van, nézd, ez a tájképem, olajjal nem tudtam volna megcsinálni. A fene gondolta volna, hogy az ezüstöt a kátrányos fekete festék, mikor még nedvesen ráteszem, aranyszínűvé teszi.” (Bacsa Gábor: „Utólag gondolom”, Beszélgetés Benes József festővel) Ha megkérdezték, minek tartja magát, akkor a legritkább esetben mondta, hogy festőnek vagy grafikusnak, leginkább a képzőművész kifejezést használta. Mondhatott volna mást is, voltak szobrai, tűzzománc munkát is készített, nem is akármilyet, Újszegeden, az ÁNTSZ épületében látható. Erről a munkájáról nem tudtam, egyszer Virág Zoli említette, így aztán Ágival elmentünk, s megnéztük magunknak. Címe: Bakteriofág , ez a kifejezés a baktériumokat fertőzni képes vírusokat jelöli, maga a vírus két részből áll, egy külső burokból és a benne lévő örökítő anyagból. A vírus külső képét felnagyítva valójában figuráinak ősképéhez jutott vissza, elhelyezésük a későbbi, szántásokra utaló képein lévő barázdák harántcsíkos elhelyezését idézi fel. A vírustestek elhelyezése Benes más munkáira utal, itt a felnagyított mikrovilág fölött távlatot adó semleges tér, másutt égbolt húzódik. Benes más munkáit idézi ennek a zománcképnek a háromszáz centiméterszer kétszázhúsz centiméteres mérete is, huszonegy táblából áll, a képet a kék és ezüstszürke színek uralják. Ottjártunkkor lefényképeztem, a kép valamelyik égi felhőben pihen, időnként megnézem, az érdeklődő rátekinthet számítógépe segítségével is. Elérhetősége: www.kozterkep.hu/~/28996/Bakteriofag_ Szeged_1982.html/photos/252289
