Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Füzi László: Kátrány és ezüst (Újabb fragmentumok Benes Józsefről és művészetéről)
32 Teljes értékű Benes-képről és teljes értékű tűzzománc munkáról beszéltem, ez is azt jelzi, hogy egyetlen olyan eszköz és eljárás sem állt távol tőle, amelyikkel esztétikai értékkel bíró alkotást lehetett létrehozni. Anekdota alapjává vált, hogy amikor Rómába utazott, nem vitt magával papírt, ceruzát, így akarta távol tartani magát a munkától, ami egészen addig sikerült is, amíg egy halom összekötözött divatlapot nem pillantott meg. Begyűjtötte a divatlapokat, s kisollójával újabb sorozatának mintát adó figurákat vágott ki belőlük. Ez azok egyikén-másikán közvetlenül is érződik, a harisnyás lábra, mint kiindulópontra, rá lehet ismerni. Legjobban nyilvánvalóan rajzolni szeretett. Akkor, amikor utoljára jártam nála, gyönge volt, otthonról nem is mozdult ki, megkérdeztem, mit csinál napközben. Rajzolok, válaszolta, s mutatta a szobában lévő munkaasztalát, apró rajzok sokasága volt rajta. Nincs abban semmi meglepő, ha egy grafikus vagy festő rajzol, állandóan rajzol vagy fest, vagy éppen kísérletezik, Benesnél azonban más volt ez is. Munkán túli életét is látva mondom, nála ezek a tevékenységek önmaga kifejezésének legtermészetesebb formái voltak, olyanok voltak számára, mint mások számára a beszéd. Olvasom, hogy a képekben gondolkodás eredményeként megjelenő gazdag képet nehéz a nyelv eszközeivel elmondani, felidézni, ezt egyébként kiállítások megnyitásakor, a képekről való beszélgetéseken tapasztalhatjuk is. Benes a képek gazdag világában létezett, ösztönösen, a maga világát kifejezve rajzolt, később néha szóban értelmezte a képet, egy-egy motívum eredetére is utalt. A maga teljes jelrendszerét a képein mutatta meg, erről nem beszélt, azok a belső világából törtek a felszínre, s vizuálisan léteztek. Képzőművésznek nevezte magát, mégsem mondom azt, hogy ezzel a kifejezéssel pontos önmeghatározást adott volna magáról. Nem, mert láttam, hogy a képek megteremtésén túl is állandóan művészettel foglalkozott, művészeti egyesületeket hozott létre, művésztelepeken vett részt, könyvek címlapjaihoz adott képeket. Idetartozik az is, említettem már, hogy barátai között írók és festők voltak. Minden foglalkoztatta, ami a művészettel és a művészeti közélettel kapcsolatban volt, művészeti szervezetekben tevékenykedett. Margittal törekedtek arra, hogy alkotóházakba, tanulmányutakra menjenek, együtt vagy külön, ahogy azt a lehetőségeik engedték. Alighanem látta mindazokat a múzeumokat és képeket, amelyeket látnia kellett. Az értéket teremtő művész öntudatával élte az életét, öntudatát művészi teljesítménye határozta meg. Sokak számára ő jelentette a művészt, képeivel és magatartásával egyaránt, a kettő elválaszthatatlan volt egymástól. Hangversenyekre jártak, esténként a legkülönbözőbb televíziós csatornákon kulturális műsorokat kerestek a maguk számára. Létformája, az élettel szembeni legalapvetőbb igénye volt a legújabb művészetben való létezés, az arról való tájékozódás. „A legszorosabb kapcsolatot az irodalmárokkal tartottam, a legtöbb barátom közülük került ki. Persze, akad néhány képzőművész is, de... elsősorban
