Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
48 – Mindig otthon dolgozott, a háztartásban? – Háztartásbeli volt, és földtartásbeli, hiszen a földön is rengeteget hajlongott. – Hogyan vezetett az utad a gimnáziumból a bölcsészkarra, és hogyan választottad a magyar– könyvtár szakot? – Már tizennégy éves koromban csak az irodalom érdekelt, tehát valami olyasmit kellett találnom, ami kapcsolatban áll vele. Apám sokkal jobban szerette volna, hogyha műszaki pályát választok, afelé hajlított volna a legszívesebben; mondta is később: azt szerettem volna, fiam, ha műszaki egyetemre mész. Én azonban a bölcsészkart szebbnek, jobbnak, tetszetősebbnek, hozzám illőbbnek találtam. Azon belül pedig a pestit. Szép dolog Orosháza, szép dolog, hogy én ott tősgyökeres őslakos vagyok, de a világ végén lógott, igaz, hogy világvége nemigen van Magyarországon, de hát én el akartam kerülni onnan, és olyan szakot kerestem, amivel Pestre juthatok. Hogyha például a magyar–történelem szakot választottam volna – holott nagyon érdekelt s ma is nagyon érdekel a történelem –, akkor Szegedre kellett volna mennem. Az volt a csel: magyar–könyvtár szakra jelentkezem, mert ez a párosítás csak Budapesten létezik. Egy osztálytársam, egy osztálybeli barátom fundálta ki az egészet, együtt is felvételiztünk, őt azonban sajnos kiszórták, egyedül indultam el szeptember közepén Budapestre. – Pedig Szeged közelebb van. – A szomszéd megyében, de az is Alföld, én pedig nem akartam a rónán maradni. – Miért volt ez a dacos nekirugaszkodás benned? – Orosházából elég volt kétszáz évig. Nem apámmal, anyámmal szegültem szembe, hanem tágabb látókörre vágytam. Láttam Juhász Gyula sorsát, azazhogy, azt hiszem, csalok, nem néztem én akkor Juhász Gyula sorsát, inkább ösztönösen, nem egészen tudatosan akartam onnan messzire futni. – És első ugrásra mindjárt sikerült a kísérlet? – 1960-ra már megfordult a helyzet, apám hatvan januárjában belépett a termelőszövetkezetbe. Kádárék egyik első intézkedése az volt, hogy eltörölték a kuláklistát, megszüntették a kötelező beadást. A parasztok élete ettől kezdve rettenetesen megjavult, olyan óriási változás következett be, amire már nem is számítottak. De hátravolt a feketeleves: 1958-ban elkezdték szervezni a termelőszövetkezeteket, Orosházára 1960-ban került sor. Nemigen volt mit tenni, apám meg az egész rokonság behajolt a termelőszövetkezetbe. – Tehát nem erőszakkal. – A gyengéd kígyó erőszakjával. Látták, hogy nincs mese, egyszer volt ötvenhat, nem lett ötvenhét, ötvennyolc, s nem lesz hatvanegy, bele kell nyugodni, itt nem változik semmi, ez a világ örökké tart, be kell adni a derekukat. Apámat megválasztották az új kardoskúti termelőszövetkezet elnökének; ötvenhatban kulák, hatvanban meg már téeszelnök fia voltam. Nem indultam olyan hátrán ynyal, mint nyolcadikban a középiskola előtt. Ellenkezőleg: előnnyel.
