Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 4. szám - Zelei Miklós: Zombicsárdás
24 – A kötélverő szövetkezet társelnöke. – Mi már abbahagytuk, hogy érezzünk. A fagyálló érez helyettünk. – Ha éreznénk, nyomban belehalnánk. – Igyunk! – Megismerem! Ő az, a Kádár! Segít az öregeknek cipelni a szatyrot. – Egyszerre két helyen! – A Corvinban és a Gumban. – Ez is csak jobboldali propaganda! Az öregeknek nincs pénzük vásárolni. – De ő kifizeti helyettük a számlát. – Venyicska azt írja, hogy az igazság nem a bal oldali, de nem is a jobb oldali, hanem a középső kereszten függ. Jobbról is, balról is latrok. – Cserje utcai telkére a világ minden tájáról összegyűjti a hajléktalanokat, paprikás krumplit főz nekik. Soha nem ürül ki a kondér. – És abban a kicsi házban, amelyben miniszterelnök létére olyan szerényen élt, elfér mindegyik hajléktalan. Nem tudnak annyian bemenni, hogy ne jutna hely nekik. – Csoda történt! – Csoda! – Na ezen meg mindenki röhög. – Hahaha! – Bruhahaha. Venyicska bőröndjét a mellvédre teszi, a Ragályos Erő koktélhoz való literes söröskorsóba három deci kerozint önt, a jégkockatartóból belezúdít egy tárra való 7,62-es palacknyakú Tokarev pisztolylőszert, jól megkeveri, fölrázza, belenyom egy flakon energiaitalt, színig tölti patikai tisztaszesszel, rászeleteli Misa mackó orrahegyét, és Kádár kezébe nyomja. – Kutyaharapást szőrivel! – biztatja Venyicska. – Masszív lötty. Nem iddogálásra való, hanem kómára. A szabad fogyasztó rögtön kollabáljon tőle, s fölriadva azonnal megrendelje a következő adagot. Inkább saját magadat nyírd ki, mint másokat. Kádár vissza akar ülni, hogy a koktélját elfogyassza, de rég ellopták a kisbőröndöt, szétosztva a tartalmát közöttünk. Kezében a Ragályos Erővel téblábol a téren. Venyicska sehol, már elindult a Kurszki pályaudvarra. Az önjáró üvegek után hasukon fekvő, pucér részegeket kötöttek, az Aranycsillag zenéjére kígyózik, vonaglik, vergődik a végtelen felvonulás. Minél több hősi halott! Minél több. Annál nagyobb volt a csata.
