Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 4. szám - Fehér Renátó: Ferdinánd híd; Hosszabbítás; Terminál (versek)
25 Fehér Renátó Ferdinánd híd Megfigyelni a hőtágulást a nyárutóban. Szezont zár a nemzeti ünnep – ez a néhány maradéknap már csak éber nyújtózkodás. Domborodik a híd háta, és feszül az aszfalt, akár a bőr. Az anyageloszlásról a meztelenség beszél a legérthetőbben, ahogy erről a fájdalomról talán a megkorbácsoltak. Az elővigyázatosság mégis eltúlzott, a tűzijátékot a horizonton lövik föl, vissza pedig a folyóba potyog, se nem csíp, se nem csiklandoz. Fölül mozdulatlan a fekete, ami feszül, míg a mederben csak sínek futnak, folyton kifelé. Csak a riadt kutyák sejthetnék, hogy várakozástól nem lesz semmi közelebb. Még valami zizegés, félprecíz mechanika, és a bolthajlások alatt egy ország már sehol. Hosszabbítás Egy vonalkód ütemére tördeli egymást fél- és holtidő. Így csordogál többnyire a játék, hogy gólelőnnyel jöjjön új taktika: nem hirtelen, csak kishalál, ahogy fogyni sürget bontatlan perceket, amit a pályán kívül soha. Pedig az időszámítás mindenhol ugyanaz, az eredményjelző is részidőt mutat. De a szabálykönyv csak az ellenfél iránti sportszerűtlenséget bünteti.
