Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Rejtvényfejtés (Kabdebó Lóránt életműinterjúja Utassy Józseffel 1985-ből)
67 – Szóval nem vesztek el. – Csak nem ott lett volna a helyük, hanem az első könyvemben. Igen. – Így aztán Győrinek hamarabb jelent meg kötete, Ez a vers eladó címmel, ’68-ban, és ’69 augusztusában, az Alföldben jelent meg, amit írtam róla. És a tiéd , a Tüzem, lobogóm! ’69… – …végén jelent meg. – És ’70, szintén, augusztusában, az Alföld ben, amit írtam rólad. És ugyanakkor a Kortárs ban az Elérhetetlen föld ről. A kötetnek a történetéhez nincs még valami hozzáfűzni valód? – Tulajdonképpen örültem, hogy kiadhatom, és megszabadulok az anyagtól, tudod, mert akkor már más érdekelt, és ott voltak még, mint ballasztanyag, a kimaradott versek is, aztán amíg meggyőztem magamat, hogy az új versek között is, az új kötetemben is helye lesz majd, a Csillagok árvájá ban is, hát addig gondold el, addig elmúlt egy olyan fél év, amikor én olyan átkokat szórtam Vilmon Gyulára, hogy azt te el nem tudod képzelni. Hogy most mit csináljak itt ezekkel a versekkel, amiknek az igazi helyük az első kötetben volna. – Ennek ellenére az első könyved nagyon sikeres kötet lett, és azt hiszem, nagyon jó vissz- hangja is volt. – Tényleg elkapkodták, és ez meg is alapozta abbéli jövőmet, hogy ha megjelenik könyvem, azt tényleg elviszik. – Ez mindigre megmaradt, azóta is így van. – Két hét alatt elfogyott, és ennek én örülök, mert nem ez győz meg, de valamit mutat ez is, tudod, annyit, hogy az embereket érdekli az, amit és ahogyan írok. És ez nagy megnyugvás abban a nagy nyugtalanságban, amiben naponta vagyok, mert én aztán tényleg megkérdőjelezem a magam költő voltát mindennap legalább hetvenhétszer, érted? De hát ez már így van. 1985. március 12-én délután – Nem tudom, hogy elmondtam-e a múltkor azt, hogy ezután következett a lillafüredi találkozó. – Az ’69. augusztus végén volt. – És én ott a saját fejemre húztam a parazsat, mert volt egy fölszólalásom… – … egy kitűnő magyarázatát adtad a kultúrpolitikának, Illyés után szabadon. Hogy is volt az? – Hogy az irodalompolitika micsoda dolog, olyan, minthogyha a hattyút a görén ynyel kereszteztük volna, és hattyúnyakú görény ez tulajdonképpen. Igen. De hát sokan nem azt nézték, hogy honnan idézek, hanem inkább az erejét. Meg is támadtak, össze is vesztünk Jovánoviccsal, mondta, hogy jó sokáig nem fog kérni tőlem verset az Új Írás számára, én meg mondtam, hogy nemcsak, hogy nem fog kérni, hanem amíg ott van, én nem fogok vinni oda neki verset. Ezen aztán jól összevesztünk, és otthagytam az Új Írás t, tényleg nem is publikáltam ott hosszú időn keresztül. No, tudni kell még, hogy ezen a beszélgetésen jelen volt Váci Mihály is. És amikor addig jutottam, hogy mondtam, amíg ő ott lesz főszerkesztőként, addig én nem fogok oda vinni verset, Váci rám nézett, aztán nagy szomorúan fölállt és kiment. Ez egy picit rosszulesett, mert
