Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Rejtvényfejtés (Kabdebó Lóránt életműinterjúja Utassy Józseffel 1985-ből)
65 – De nagyon előreszaladtunk az időben, az Elérhetetlen föld , a Kilencek antológiája az, amelyiknek a kapcsán a második kötetére is rátértünk ennek az antológiának, illetőleg a ti társasá- gotokra, és díjatokra is. Na most annak idején Módos Péternek volt egy kisregénye, a Futás című. Benne, én úgy gondolom, hogy egy kicsit a ti életeteket is megírta. – Filoszról, Péntek Imréről van szó. – Reális volt az a regény? – Inkább regény, mint realitás. De hát ezt nem lehet számon kérni a szerzőtől, hogy itt nem stimmelnek dolgok, meg egész másképpen voltak ezek igazából. Itt már Módosnak a szemszögét kell alapul venni és figyelembe venni, mert hogyha valaki regényt ír, akkor nem az az elsődleges, hogy jaj, hát X. Y. abban az időben itt és ott és a többi, hanem hogy a regény legyen jó. Persze én emlékszem, annak idején Filosz nagyon neheztelt, mondván, hogy majd megírja még ő is a magáét. – Erre emlékszem én is. Akkor nekem tetszett. Azt hiszem, Módos legjobb írása. De tehát a lényeg: az Elérhetetlen föld antológia végre megjelent. Nemsokára pedig a te köteted is, én is lelkes méltatással üdvözöltem. – Előbb, egy hónappal előtte jelent meg az én könyvem: Tüzem, lobogóm! Egy hónappal előbb, vagy nem is egy egész hónappal, két-három héttel, valahogy így emlékszem, hogy rövid idő volt. ’69 novemberében, és karácsony táján jelent meg az antológia. Így volt. Mert tudom, hogy még Illyéshez is vitték föl, és én nem tudtam menni, mert nekem épp haza kellett utaznom, ezért nem lehettem ott, amikor vitték az ajándékkönyvet Gyula bácsinak. Én nem tudtam elmenni, ezért emlékszem ilyen pontosan. – A nekem dedikált antológia dátuma: 1969. 12. 6. A te dedikált kötetedet pedig 1970. 1. 5. dátummal küldted meg. Mondhatnám: rangos időpont. De most egy kicsit ugorjunk vissza még, mert az egyetemi éveidet elmondtad ugyan, de azt nem, hogyan kezdtél publikáló költő lenni. – Az első publikációm a Mozdulók ban jelent meg, és ugyanazokból szerepelt versem ’65 decemberében a Kortárs ban, már említettem, Török Endre tanár úr mutatott be. És hogyan?! Ezt egy picit elmondom. Hát énnekem halvány fogalmam sem volt arról, hogy tanár úr az alkotókör anyagából vesz ki anyagokat és viszi el megjelentetni. Én találkozom vele egyszer véletlenül az egyetemen, a lépcsőházban, és mondom, hogy: Tanár úr! Megkaptam az Alföld től a levelet, Kiss Tamás bácsi írta, hogy bemutatnak ezzel meg ezzel a verssel. – Elfehéredett, azt mondja: Azonnal táviratozni kell nekik, hogy állítsák le, mert nem lehet, ez a vers már ki van szedve, a Kortárs ban fog megjelenni. Mondom: Hogyhogy? És akkor mondja, hogy úgy, ahogy éppenséggel van, azonnal menjek és táviratozzak, hogy állítsák le a megjelenést. És kérlek szépen, ez volt az én első közlésem, hogy egyből szólni kellett Kiss Tamás bácsinak, aki biztos neheztelt is rám ezért, de hát én próbáltam kimagyarázni magamat, de hát ők mindenképpen úgy fordították le, hogy: persze, a Kortárs ban jelenik meg és nem az Alföld ben. Ezzel meg már mit tudtam csinálni? – És ez melyik versed volt? – Ez, kérlek szépen, a Vihar előtt a réten , és a Termékeny éj , kis, rövidke versem. A Kortárs ban körülbelül egy vagy másfél oldalnyi szöveg, és ez a két versem szerepelt. Együtt mutattak be mint költőt, kérlek szépen, most le fogsz ülni, Alföldy Jenővel. Alföldy Jenőt is mint költőt mutatták be. Ugyanebben a számban, együtt velem. Tehát ez volt az első publikációm nagy folyóiratban. Itt még „s-i”-vel írtam a nevemet: Utasi. Meséltem
