Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Rejtvényfejtés (Kabdebó Lóránt életműinterjúja Utassy Józseffel 1985-ből)
63 Mihályon keresztül, az OTP vezérigazgatója, megengedte, hogy mindenki 5000 forintot fejenként vegyen fel. 9×5=45 ezer forint. Kecskeméten a nyomda 15 ezer forintért megcsinálta volna az egészet. És akkor elhatároztuk, hogy szólunk Nagy Lászlónak, Juhász Ferencnek, Kormos Istvánnak, Váci Mihálynak. Ez a négy név jelentette volna a mi értékítéletünket. Meg is csinálták mind a négyen a lektori véleményt, viszont a Kiadói Főigazgatóság, mikor látta, hogy ilyen komoly emberek, ilyen komolyan vélekednek, akkor már megijedt. Nagy botrány lesz, hogyha magánkiadásban lát napvilágot. És ezért fölhívták Darvas Józsefet, hogy mit lehetne itt csinálni. Ennek a beszélgetésnek és Darvas közreműködésének nagy szerepe volt, hogy megjelent a kötetünk. Darvas elintézte, hogy az Írószövetség KISZ-szervezetének emblémájával jelenik majd meg a könyvünk, és fejenként kaptunk 2000 forintot, mindenki, az antológiáért. – Tehát nektek nemhogy pénzetekbe nem került, hanem ti kaptatok honoráriumot. – Kaptunk 2000 forint honoráriumot, per koponya. – Tehát amikor kezdett összeállni az anyag, akkor ti még egyetemisták voltatok? – Persze. Körülbelül ’65-ben már készült az antológia. ’65–’66–’67–’68, négy-öt év. Öt év, sőt, már lehet, hogy ’64-ben. Kovács Pista jobban tudja, őt kérdezd majd ezekről, mert ő biztosan jobban is emlékszik, meg föl is jegyezgetett dolgokat. [Meg is kérdeztem Kovács Istvántól, miként emlékezik az antológia készülésére, idejegyzem általam jegyzetnek kért válaszát: „Az Elérhetetlen föld társasága 1966. szeptember végén gyűlt először össze az antológia összeállítása ügyében. Mivel tudtuk, hogy kiadásra szinte nincs esélyünk, a Magvető Könyvkiadó és a Szépirodalmi elutasítása után magánkiadáshoz fordultunk. Ehhez lektori jelentések kellettek: Nagy László, Juhász Ferenc, Váci Mihály és Kormos István írta meg őket. Az évek múlásával állandóan változott az anyag, hiszen az újabban írt versek belekerültek az antológiába. Végül Darvas József vállalta az antológia kiadatását, aki összekapott Aczéllal. Aczél azt vágta a szemébe, hogy a népi irodalom megszűnt, el lehet temetni. Kiss Ferenc beszélt rólunk neki, aki elkérte a kéziratot. Ráírta, hogy ki kell adni. (Szerintem nem olvasta el alaposan...) Tény, hogy így jelent meg 1969 decemberében (2500 példányban) – Nagy László már 1967 végén elkészült előszavával.”] – És miért csak a Nagy László szövege szerepelt benne? – Azért, mert azt találtuk a legszebbnek, legjobbnak, legáttekintőbbnek, leg- lényegrelátóbbnak. Hát gondolj arra a szövegre, hogy milyen gyönyörű szép. – És mi lett a többi lektori jelentéssel? – Ezt meg kellett, hogy őrizzék. – A hivatalban. De nálatok? [Utóbb most erre is fény derült, Az Utassy József költészete. Kritikai kiadás sajtóbemutatója utáni napon, Győri László levélben jelezte kiadásuk történetét: „Juhász Ferenc és Kormos István lektori ajánlása az Árgusban jelent meg. Az évszámban nem vagyok biztos, akkor elhanyagoltam, nem jegyeztem föl a megje- lenés adatait. Az interneten hiányos az Árgus. Kormosé egyébként a Nagy Gáspár gondozta Kormos István művei című gyűjteményben a 208–209. oldalon is olvasható. Vácié – úgy látszik – elkeveredett nálam. Baráti üdvözlettel, Laci”.]
