Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Rejtvényfejtés (Kabdebó Lóránt életműinterjúja Utassy Józseffel 1985-ből)
62 – A Hetek és a Kilencek – ez hogy választódott szét. – Hát a Hetekről akkor még szó sem lehetett, akkor még csak Tiszta szívvel-alkotókör volt. – Ez hányban volt? – Ez körülbelül ’65-ben, ’65–’66–’67. – Akkor Bella Istvánnak volt kötete? – Bellának, amikor megjelent a Tiszta szívvel , akkor még nem volt. Azt hiszem, hogy ’67-ben vagy ’66-ban, valahogy így jelent meg a Szaggatott világ. – 1966-ban, és ez után az elsőkötetesekből hívtuk össze 1967 tavaszán-nyarán Farkas László és jómagam az Új Írás ban és a Napjaink ban a Heteket. – Igen, az elsőkötetesekből. Ott még mi nem szerepeltünk. Mi maradtunk a Tiszta szívvel en belül. Tulajdonképpen a mi antológiánk, az Elérhetetlen föld is ebből a Tiszta szívvel-körből nőtt ki. Személyesen beszéltem Bellával, mondtam neki, hogy összejöttünk ennyien és ennyien, szeretnénk, hogyha te is csatlakoznál hozzánk, mire azt válaszolta – itt az Egyetem presszó előtt –, hogy ilyen dedós módszerekkel nem próbálkozom. Őneki már akkor kötete volt, és ez olyan magabiztosságot adott, meg biztos talajt jelentett a lába alatt, hogy ő már dedós módszernek látta a mi antológiázásunkat. De ez annyira természetes, hogy csak egy fiatal tud így nyilatkozni, nem? – Persze. No most hogyan alakult ki a Kilencek költői csoportja? – Az alkotókörön belül voltak viták természetesen. Aztán ezek a viták önkéntelenül is csoportosították az embereket, és így találtunk aztán mi kilencen egymásra, és fogalmazódott meg bennünk az ötlet, hogy adjunk ki egy antológiát. – Ez lett az Elérhetetlen föld . – Legidősebb volt köztünk Rózsa Bandi, ő körülbelül két-három évvel előbb végzett, mint mi. Utána Konczekék, Filosz, azaz Péntek Imre és Győri Laci, majd utána mi végeztünk, Kiss Benedek, Mezey Kati, Oláh Jancsi meg én. Az volt a nagy baj, hogy utána egyből szét is szóródott a jónép. Győri Laci elkerült Kaposvárra. Filosz Miskolcra, nem tudom, hogy emlékszel-e rá. – Igen, volt ott nálunk is. – Több helyen is volt, nem csak Miskolcon, de azt hiszem, hogy utána az volt a legemlékezetesebb húzása, és aztán Mezey Kati elkerült Tatabányára. Teljesen szétszóródtunk, és az antológiánkat meg húzták-halasztották. Akik fönt voltunk Pesten, Kovács István, aztán Oláh, Kiss Bence, én, próbáltunk menni a Kiadói Főigazgatósághoz, egyik kiadóhoz, másik kiadóhoz, aztán keresni lektorokat. – És hogyan született a Nagy László előszava ehhez az antológiához? – Először a Magvető Könyvkiadó jelentette ki, hogy nem adják ki az anyagunkat. Aztán a Szépirodalmi se vállalta. Nem volt hova fordulni. Végül is elhatároztuk, hogy magánkiadásban jelentetjük meg. Elmentünk a Kiadói Főigazgatóságra, ott emlékszem, Rádics elvtárssal beszéltünk, és azt mondták, hogy rendben van, mehet magánkiadásban, de mutassuk meg a pénzt, ami legalább 40-50 ezer forint volt abban az időben, gondold el, milyen nagy pénz volt akkor, és szerezni kell lektori véleményeket. Négyet. Azt mondtuk, hogy jó, rendben van, megszerezzük a pénzt. Volt egy ismerősünk, Bába
