Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Rejtvényfejtés (Kabdebó Lóránt életműinterjúja Utassy Józseffel 1985-ből)
36 – Mi volt a szakmája? – Külön szakmája nem volt semmi. Segédmunkás volt. – És édesanyád? – Háztartásbeli volt. De ismerte az összes mezőgazdasági munkát, amit kellett csinálni kevéske, nem is tudom, háromnegyed vagy félholdnyi földünkön. Leginkább kapálnia kellett. Aztán segített a rokonoknak, akiknek volt rétje, oda meg gyűjteni ment. – Hogy ismerkedtek meg? – A faluban. Hadd mondjam el, mert olyan bonyolult a számomra is. Ahogy utánaszámoltam, ők tulajdonképpen másod-unokatestvérek voltak. Valahogy rokonok a nagyapám-nagyanyám, vagy az ükanyám környékén. Anyám 17 éves volt, apám kilenc évvel volt idősebb, mégis létrejött a házasság. Mert anyámnak mennie kellett, sokan voltak, nem bírták tartani. Ő volt a legidősebb. – És apádék is többen voltak testvérek? – Apámék négyen voltak szintén, ebből két lány és két férfi. Az apám öccse, Utassy Vadász Károly szerencsésen túlélte a háborút, de majdnem meghalt ő is, olyan állapotban került haza, hogy szinte már lemondtak róla az orvosok is. [A fia, Gyula Egerben él, és van két lánya, mindketten viselik a Vadász nevet.] – Mikor vonult be édesapád? – Többször is behívták, többször is bevonult. Utoljára ’42-ben, és 1942 novemberében még otthon lehetett, szabadságon. – Él benned valamilyen kép az apádról? – Semmi, semmi, semmi. Egyáltalán nem emlékszem apámra. Még kétéves se voltam, ahogy apám meghalt. Még emlékem sincsen. Nincsen. – Hol halt meg, tudtok valamit róla? Bocsáss meg, hogy én ilyeneket kérdezek, de végső soron költészetednek ez az egyik alapmotívuma, ezért kérdezem. – ’43 márciusában kaptunk egy gyászlevelet, és kaptunk egy gyászdobozt, amiben benne volt a borotvája, órája, lereszelt karikagyűrűje, levelek, negyed kiló kristálycukor, ceruza, radírgumi, szóval, ami vele volt. – Személyi holmija. – Apáméknak, amikor a Dontól jöttek visszafelé, a nagy visszavonuláskor, volt egy incidensük. Megálltak pihenni, és jó néhányan a tüzet állták körül, és távolabb az egyik magyar katonától el akarta venni a zabot vagy szénát, már nem emlékszem pontosan, egy német katona. A magyar katona nem adta, erre a német katona agyonlőtte. A fáradt golyó apámat jobb fölső combcsonton találta, eltörte, és így egy hónapig húzták szánon a nagy visszavonuláskor. Amikor kórházba került, már harmadfokú fagyása, nagyfokú vérvesztesége és combcsonttörése volt, ez a három indok volt a halál oka. – Akkor őt rendesen el is temették. – Hogyha lehet hinni a levélnek, amiben úgy volt, hogy rendes katonai tiszteletadással temették. – Ha személyes tárgyai is megmaradtak, akkor ezek szerint nem az út szélén veszett el, és hogy hol, azt is megírták? – Belorussziában, Minszkben, egy katonai kórházban.
