Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Gyarmati György: Az „olvadás” – írószemmel (Márai Sándor krónikája a magyarországi posztsztálinizmus kezdeteiről)
110 mindezek kontraproduktívnak bizonyultak: a rendszerrel szembeni averziót gerjesztették. Az írói fohász szerint a „Ne engedd Uram, hogy békét kössünk az elnyomással” társadalmi ellenállást táplálta. (I. 181–182., illetve 549–560.) Új jellemzővel gazdagodnak az „utca embere” közérzületéről hírt adó – közvetett, közvetített – impressziók 1955 őszén. Miközben a krónikás időnként vitriolba mártott tollal számol be Rákosinak az év eleje óta zajló resztálinizációs machinációiról, egyik októberi szemléjében némi rácsodálkozással konstatálja „a bátorságot. … A terror, a megfélemlítés egy évtizede után a nép félelem nélkül beszél az útjába tévedő nyugati idegennek arról, hogy mi történik igazában a népi demokratikus turisztika Patyomkin-falai mögötti életben. … Elmondják a nyugatra visszatérő turisták, hogy az emberek hangulata odahaza nyomott, de elmondják azt is, hogy milyen pontosan és élesen látják az otthoniak a világhelyzeten belül a Szovjet és a csatlós országok gyenge pontjait. Beszélnek arról, hogy hogyan tört meg Rákosiék erőfeszítése a magyar nép öntudatán, mennyire nem sikerült egy nemzetből tömegproletariátust nevelni. … Látnak a turisták egy népet, amely szenved, de nem fél. ” (1955. október 9. II. 447–448.) * * * Ahhoz képest, hogy Rákosi regnálásának éveiben az Államvédelmi Hatóság mennyi energiát pazarolt az emigrációs szervezetek fürkészésére, illetve az oda való beépülésre, szembetűnő, hogy Márai Sándort jó ideig nem tudták beazonosítani a Szabad Európa Rádióban heti rendszerességgel hallható szemléi alapján. Igaz, vele Péter Gábor vagy – 1953-tól – Piros László spionjai nem találkozhattak a müncheni Angol Kertben, mivel ő 1952 tavaszáig a Nápoly melletti Posillipoból 11 , utána New Yorkból küldte „Vasárnapi krónikáit” a bajor fővárosba. Holott – már a tengerentúlról légipostán küldött – 1953. június 26-i kézirata a teljes körű beazonosítást lehetővé tevő módon lapul a Történeti Levéltár egyik dossziéjában: boríték New York-i címével, az aktuális tudósítás kopfján a SZER Magyar Osztálya direkcióval, a szerző saját nevével, a felkonferáló bekezdésben az Ulysses fedőnév, a javított gépiratoldalak végén pedig saját kezű aláírása. Ezt a küldeményt eredetiben csenték el a szerkesztőségből, s továbbították Budapestre – feltehetően a sugárzást követően. 12 A Belügyminisztérium Katonai Elhárító Főosztálya két évvel később, 1955 júliusában részletes – szervezetre, működésre, műsorfajtákra, alkalmazásban állókra kiterjedő – tájékoztatót állított össze a SZER kollektívájáról, beleértve ebbe más világfertályról tudósító filiáléit is, el egészen az egyes alkalmazottak fiziognómiájáig, a könnyebb azonosíthatóság érdekében. Nos, ebben sem találkozhatunk Márai Sándor 11 Csorba László: A római magyar követ jelenti... A magyar–olasz kapcsolatok története 1945–1956 . című MTA doktori értekezésében (Budapest, 2010.) információk sokaságával számol Márai Sándor Nápoly- Posillipoban töltött éveiről (1948–1952), miközben az akkori magyar „külügy belügyese”, Berei Andor – formailag külügyminiszter-helyettesként – Itáliába küldött, s hazatérésre csábítással megbízott fürkészei nem akadtak az író nyomára. (Kézirat) 145–151., 172–174. 12 ÁBTL 3.2.4. K-1423. Dessewffy Gyula (SZER) dossziéja. Az ominózus kézirat adásba is ment 1953. július 12-én, s olvasható az Ulysses-kötet dátum szerinti helyén. I. 467–471. Ugyanebben a borítékban a szerző küldött egy másik kéziratot is. Recenziót Virginia Cowles: Winston Churchill. The Era and the Man c. könyvéről. Ezt alighanem a SZER magyar adása egy másik rovatának küldte, amire a recenzió kopfjában utal: Book of the week. Az ide postázott írásaihoz viszont másik fedőnevet használt: Candidus. Lásd, Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza, 1945–1985 . Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985. 243. A recenzió levéltári fellelhetősége megegyezik az előbb említettel. Ezúton köszönöm Szőnyei Tamás kollégámnak az ÁBTL-ben – az 1950-es évekre vonatkozóan – fellelhető Márai-nyomok dokumentumainak előbányászását.
