Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Gyarmati György: Az „olvadás” – írószemmel (Márai Sándor krónikája a magyarországi posztsztálinizmus kezdeteiről)
107 Medvegyevnél triumvirátusok 7 – vezeti vissza, azaz: még nem dőlt el a Sztálin utáni „hogyan tovább” újratervezés csapásiránya. Az akut félelem érdekközösségében Beriját ugyan társai – a korábbi tradíciót ápolva, golyóval a fejében – félreállították, ám a testületi vezetés belső körében továbbra is tartott az ármánykodással átszőtt versengés a No. 1 pozíció megszerzéséért, mert az a rendszer immanens sajátja. Az „új cégvezetés” kontúrjait tapogatva Márai szeizmográfja 1954. nyári hónapjaiban jelzi, hogy a szemléiben addig preferált Malenkovhoz képest Nyikita Sz. Hruscsov látszik előtérbe kerülni. (1954. június 13., július 18. II. 121–123., 144–146.) Ezt fél évvel később már kijelentő módban ismétli: „Moszkvában a Hruscsov-irányzat erősödött meg.” (1955. február 27. II. 296.) Márai módszeresen sorra veszi a hidrogénbombák mindkét oldali felrobbantását követő nukleáris patthelyzet generálta tárgyalási hajlandóság fejleményeit, a szemben álló nagyhatalmak diplomáciai egyezkedéseit a koreai fegyverszünettől a párizsi, genfi konferenciázásokon át az ún. el nem kötelezett államok kalákába szerveződéséig, illetve alig két hónappal később az 1955-ös osztrák államszerződés aláírásáig. Ám itt újra meg kell álljunk. „ Az osztrák államszerződés közeli, valószínű megkötésének híre a remény, hogy e szerződést követően a Szovjet kivonja az összekötő vonalainak biztosítása ürügyén Magyarországon és Romániában tíz éve lebzselő vörös haderőt. A másik remény, hogy a hatalmi átcsoportosítást követően a magyarországi bolsevista uralom új taktikára, visszakozásra kényszerül. Ha az oszt- rák államszerződést megkötik, a vasfüggöny hátrább szorul Nyugatról Keletre: az ennsi hídtól Hegyeshalomig göngyölődik vissza a hatalmi határvonal. … Az a Nyugat, amelyhez tartozunk, amelynek ezer éven át szerves, alkati része voltunk, megint határainknál kezdődik. ” (1955. május 8. II. 341–342.) A szovjet csapatok Magyarországról való kivonásának víziója azután visszatérő panel marad jegyzeteiben az év hátralevő részében. A Varsói Szerződés „paktumosdiját” fumigálja, jobb szeretné tudomásul sem venni, vagy ha mégis, nem tartja azt respektálandó jogalapnak további itt állomásoztatásukhoz. „ Rákosiék vonító és szűkölő ijedelmükben min- dent elkövetnek ugyan, hogy a számukra életkérdést jelentő véderőt továbbra is Magyarországon marasztalhassák, de komoly remény van arra, hogy ez a kísérlet meddő marad. … A nagy szerkezet csikorogva, lassan megindult, a kerék visszafelé forog, az oroszoknak ki kell vonulniuk Európából .” (1955. szeptember 4. II. 421–422.) Mondhatnók, hogy a szemleíró tollát ezúttal személyes vágyai vezették. Alighanem így is volt. Miután azonban a gyarapodó számú hazai SZER- hallgatóknak készült a tudósítás, az erre a közösségre apelláló szubjektivizmus célirányos volt: életben tartani a szabadulás reményét, amelyet ekkoriban – a Nyugatról sugárzott rádióadásokon túl – már a légballonokból szórt röpcédulák százezrei is tápláltak. 8 7 Roy Medvegyev: Hruscsov . Politikai életrajz. Laude Kiadó, Budapest, 1989. 77–105. 8 Piros László belügyminiszter 1955 tavaszán készült jelentése szerint már az előző évben „több mint egymillió röplapot szórtak hazánk területére” a széláramlattal érkező ballonokról. A Belügyminisztérium Kollégiumának ülései, 1953–1956 . II. kötet. Szerk.: Kajári Erzsébet – Gyarmati György – S. Varga Katalin. ÁBTL, Budapest, 2005. Az 1955. április 13-i ülés iratai. 496. Lásd még, Révész Béla: Manipulációs technikák a hidegháború korai időszakában. Magyarország és a Szabad Európa Rádió 1950–1956 . JATE ÁJK, Szeged, 1996. Simándi Irén: Magyarország a Szabad Európa Rádió hullámhosszán, 1951–1956 . OSZK–Gondolat, Budapest, 2005. Márai ekkoriban – mintegy dominóeffektusként társítva az osztrák államszerződéshez – Németország újraegyesítését vizionálja. „Ennek módját és időpontját nem tudhatjuk”, teszi persze hozzá, „de ha Németországot egy napon egyesítik, ez a valóság megmozgatja a vasfüggöny egészét.” (1955. augusztus 28. II. 418–419.) Már nem érte meg, hogy vágyálma – egy krisztusi kor múltával – próféciaként teljesedjen be.
