Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Gyarmati György: Az „olvadás” – írószemmel (Márai Sándor krónikája a magyarországi posztsztálinizmus kezdeteiről)
104 Gyarmati György Az „olvadás” – írószemmel Márai Sándor krónikája a magyarországi posztsztálinizmus kezdeteiről 1 Hogyan látszott a sztálini/posztsztálini átmenet kortársi olvasatban a nyugati, a „szabad világból”? Eörsi István író, épp az eszme korán csúffá tett gyakorlata okán lett Sztálin fizikai másvilágra költözése táján aposztatává. Évtizedekkel később már nem is annyira hiányérzetként, inkább evidenciaként rögzíti, hogy a lengyel „Gombrowicz homo politicus is volt, … ezeroldalas naplójában mégsem kommentált időszerű politikai eseményeket. Sztálin nevét nem írta le, még halálának évében sem.” 2 Ám Witold Gombrowicz ha napi rendszerességgel nem is reagált aktuális politikai eseményekre, szó sincs arról, hogy ne tűzte volna tollhegyre a kommunista járom alatt történteket. Most vizsgált – posztsztálini – időszakunkra vonatkozóan nagyon is markánsan, „a szabadságra szakosodtam” alapállásból fogalmazza meg kritikai véleményét 1956-os naplójegyzeteiben, ahol visszatérően reflektál – egyebek mellett – az SZKP XX. kongresszusa utáni lengyel fejleményekre. 3 Márai Sándor aligha volt kisebb formátumú író az említett pályatársaknál. (Persze a nívós literátorok rangsorolása is gyakorta szubjektív.) A lengyel sorstársához hasonlóan szintén a tengerentúlra emigráló Márai mindazonáltal – félszáz évesen és félszáz kötetnyi belletrisztikával a háta mögött – éppen az ötvenes években váltott tartósan műfajt. Bő fél évtizeden át volt az akkoriban induló Szabad Európa Rádió (SZER) magyar nyelvű adásainak szorgalmas krónikása. „Fedőneve: Ulysses” szignóval a szovjet diktátor utolsó éveinek tobzódásait és a rákövetkező – hite szerint – „tavaszodás” időszakát rögzítették publicisztikái. Poliglott tájékozódással, az újságírás korspecifikus fogalomkészletébe beletanulva, módszeresen követte a hidegháború világszínpadának eseményeit, ezen belül elsősorban a Szovjetunióban és a határaitól nyugatra fekvő szatellit országokban zajló fejleményeket. Írásaiban a kommunista rémuralom tartalmilag egy jottányit sem eufemizálódik, ám a megformálást tekintve nem adja alább az irodalmi esszé szókészletéből építkező értekező prózánál. Hétről hétre kiemel egyet a Moszkva uralta világfertály hírkosarából, s azt hol szimultán történések koszorújába illeszti, hol meg kultúr-, illetve társadalomtörténeti pannóba ágyazza. Mondhatnók, rádiós tárcanovella, melyek sora akkoriban az éter hullámain át volt visszatérően hallható – „vasárnapi hírdesszertként.” 4 1 A Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság 2017. októberi – hévízi tanulmányi napok – rendezvényén elhangzott referátum szerkesztett változata. 2 Eörsi István: Időm Gombrowiczcsal . Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest, 1994. 98. old. 3 Witold Gombrowicz: Napló, 1953–1956 . Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2000. 389–435. 4 Márai Sándor: Fedőneve: Ulysses I. 1951–1953. Helikon Kiadó, Budapest. 2014. uő: Fedőneve: Ulysses II. 1954–1955. Helikon Kiadó, Budapest. 2017. Mivel a továbbiakban gyakorta idézünk e két kötetből,
