Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Fehér Zoltán: A bátyai lelkiség
96 még így is magasabbak az előbb említett bázisok számainál, sőt a regisztrált őstermelők száma 2009-től 2015-ig némileg még nőtt is 246-ról 250-re, így az 1000 lakosra jutó őstermelők az előbbi térségek őstermelőinél majdnem kétszer annyian vannak, az országos átlagnál pedig toronymagasságban. A magyarországi átlag ugyanis a következő: 1000 lakosra 28 őstermelő jut, Bátyán 119. A válaszadók tulajdonában lévő földterület megoszlásában a földdel nem rendelkezők aránya a legmagasabb (39%). Ezt követi az 1–5 ha, majd az 1 ha alatti birtokkal rendelkezők száma. Ez utóbbi kategóriában azok a többnyire nyugdíjas korú családok tartoznak, amelyek némileg nosztalgiából, némileg a nyugdíj kiegészítése céljából „kapálgatnak”, bár a szántást már bérben végzik náluk. A kertészeti hagyományok következtében a földbirtokkal rendelkező válaszadók legtöbbje zöldségeket termel. (30%,). Ezt követi a paprika (27%), majd a fokhagyma és a gabona (819–18%). A paraszti Bátyán a háború előtt még minden udvarban neveltek állatokat, számosállatot, sertést és baromfit. A vizsgálat szerint ezek száma drasztikusan csökkent tíz év alatt, vagyis 2000-től 2010-ig. A szarvasmarháké 51-ről 17-re, a lovaké 35-ről 23-ra, a sertéseké 14 317-ről 12 176-ra, a baromfi, 3242-ről 867-re. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy eltűnnek, vagy más funkciót kapnak az udvarokban az istállók, ólak, szárítók, górék, galambdúcok. Az udvarok a városihoz hasonló díszudvarokká, parkokká válnak, nem a gazdálkodás színhelyei. A bátyai ember már nem maga termeli meg önellátására a húst, a zöldséget, hanem a boltban vásárolja, mint a városiak. A válaszadó földtulajdonnal rendelkezők közül valamennyi (összes) terményét 50%- uk értékesíti, 24%-uk pedig maga használja föl. 40%-uk felvásárlóknak adja el, 31%-uk a nagybani piacon, 11%-uk háznál teszi pénzzé termékeit. Ez az adat megint csak a régi kereskedő hajlam csökevényes továbbélését bizonyítja. Szomorú, hogy a válaszadók gazdaságában a családból csak egy fő (39%), vagy kettő (férj-feleség) dolgozik (39%). A falukutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy mi állíthatná meg Bátyát a lejtőn. Mi tarthatná, menthetné meg? Mivel Bátya már rég nem paprikás parasztfalu, de nem vált igazán alvó (agglomerációs) településsé és üdülőfaluvá sem, vajon az idegenforgalom fejlesztésével lehetne-e valamit kezdeni? Ezzel a kérdéssel foglalkozik Kútvölgyi Viktória Bátya turizmusa címen. A megoldási javaslatokhoz tudni kellene, mire büszkék a bátyaiak. Mivel lehetne idecsalogatni a városiakat? Láttuk, hogy régebben mezőgazdasági terményeikkel, hagymájukkal, később paprikájukkal, s az ebből fakadó jómódjukkal dicsekedtek. Eszükbe se jutott gazdag népi kultúrájukat a világ elé tárni. A felmérés szerint néhány épületükre (templom, kálvária, iskola, óvoda, faluház, emlékmű, tájház, paprikamúzeum stb.) feltekintenek, de egyre fogyó népi építészeti hagyományaikat is a világ elé tárhatnák, s megmenthetnék. (Ez azonban egyáltalán nem tudatosult bennük. Romlik a falukép, pedig lehetett volna itt egy újabb Hollókő is.) A község művelődési háza építészetileg megbontja a falukép stílusát. A tájház és a paprikamúzeum pedig jószándékúsága ellenére sok szakmai javításra szorul. Az emberek közül a családcentrikusság jeleként legtöbben egy családtagjukra büszkék és még néhány közvélemény-formáló személyiségre. Az események és hagyományok közül a hagyományok továbbéléseként a fokhagymafesztiválra s egyéb rendezvényekre (Préló, Bőgőtemetés), a paprikatermesztésre. Mindennek ellenére a megkérdezetteknek csak nem egészen a negyede foglalkozna falusi turizmussal. Szervezéssel, előkészítéssel alig valaki, legtöbben pusztán a vendéglátást vállalnák. A falusi turizmus szolgálatába léphetne az itt működő néhány öntevékeny kulturális csoport, mint a Danuvia Ifjúsági Fúvószenekar, a Rozmaring Népdalkör, a Kalocsai
