Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Fehér Zoltán: A bátyai lelkiség
95 igazolják. Azt például, hogy valaki úgy megy rokkantnyugdíjba, hogy még képes lenne dolgozni, ugyan csak 14% tartja elfogadhatónak, de a téesz idején ez széles körben gyakorolt visszaélés volt. A kockázatvállalást a siker a érdekében populáció 86%-a tartotta elfogadhatónak. Ez a viszonylag magas elfogadottság annak a bizonyítéka, hogy még szívósan tovább él ennek a falunak az erősen kereskedői beállítottsága. Bátyát a földszűke miatti szegénységből, a XX. század elején, éppen a korábbi hagyományokra visszanyúló intenzív árutermelés (fűszerpaprika-termelés) és kereskedés emelte ki. A vagonszámra külföldi piacokra szállító paprika-nagykereskedőkben épp úgy élt a kockázatvállalás, a rizikó, sőt a spekuláció igénye, mint a szegény batyus kereskedőkben. A monopólium, vagyis az állami gyámkodás, az államilag irányított paprikatermelés ellen annak idején (30-as évek) az egész falu egy emberként kiállt, s a szabad kereskedelem mellett tette le a voksot. A végül győzedelmeskedő monopólium idejében pedig a tökélyre fejlesztett feketézés jelezte a néma ellenállást. Megerősítve azt a felfogást, hogy boldogulni csak a törvények kijátszásával lehet. A falu problémáit a megkérdezettek 16%-a nem tudta megnevezni. A cigányságot problémaként 15%-uk említette, a munkahelyek hiánya, illetve a munkakedvhiány 13%-nak jelentette a legnagyobb problémát. Érdekes, hogy a csökkenő népességet, az elvándorlást csak 5% érezte fenyegetőnek. Ugyanígy nem érzik jelentősnek a közösségben a szeretet hiányát, a zárkózottságot, azt hogy nincs szomszédolás, kapu elé való kiülés, beszélgetés, mert a megkérdezetteknek csak 3%-a jelezte ezt. Az igazi problémák annullálása veszedelmes tünet. A felmérés szerint a falu lakosságát a cigánykérdés, az útépítés, a bevándorlók, az irigység, s legfőképpen pedig a falu vezetősége, a helyi politika osztja meg leginkább, nem pedig a pártpolitika. A lakosság fele azonban nem tudott megemlíteni efféle megosztó okot. A gazdasági fejlettség mutatói szerint (a 100 főre jutó gépkocsik száma, az egy háztartásra jutó gáz- és elektromosáram-fogyasztás) Bátya a kalocsai járás 22 települése közül az előkelő negyedik helyen áll. Az itt működő egyéni és társas vállalkozások pedig 2000- től 2014-ig folyamatosan növelik profitjukat. A fejezet tanulságaként megállapítható, hogy a viszonylagos gazdasági jólét, fejlettség nincs arányban a társadalom kohéziójával, mentalitásával. Bátya, a hajdani tipikus kertészkedő parasztfalu, a rendszerváltás után jellegében megváltozott. Míg 1935-ben 1142 önálló gazdaság működött, szinte annyi gazdaság (munkahely!), ahány család, 2000-re ez a szám 511-re, 2010-re pedig 267-re csökkent. A régi parasztok meghaltak, gyerekeik pedig nem folytatták a gazdálkodást, a rájuk maradt földet eladták vállalkozóknak. A mezőgazdasági területet használók száma hasonlóképpen megfeleződött, 503-ról 253-ra. Még így is a társas és egyéni gazdaságok száma 2010-ben Bátyán magasabb volt a kalocsai térségben éppen úgy, mint a megyében és a Dél-Alföldön. Az országos átlagnak ez a kétszerese. A mezőgazdaságban foglalkoztatottakat már nem lehet parasztoknak nevezni, ők mezőgazdasági alkalmazottak, esetleg szakmunkások, de hiányzik már belőlük a paraszti hagyományos tudás és paraszti mentalitás. A vállalkozókban még maradt ebből valami, de már ők is másképp gondolkoznak, mint paraszti őseik. Náluk nem öröklött benső kényszer, hogy akkor is termelni kell, ha arra ráfizetnek. A régi paraszt el sem tudta volna képzelni, hogy állatállományának megritkításáért (kiirtásáért) állami támogatást kapjon. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma a fokozott gépesítés miatt a 2000-es 423-ról 2011-re 153-ra csökkent, a mezőgazdasági foglalkoztatottak az összes foglalkoztatott személynek a 44%-áról a 21%-ára. Csodálatos, hogy mindezek a számok
