Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Fehér Zoltán: A bátyai lelkiség
92 Vajon gondolta volna Kákicsi Kiss Géza, Móricz Zsigmond, Kodolányi János, Féja Géza vagy Fekete Gyula, hogy ami miatt ők már akkor meghúzták a harangkötelet, mára így teljesedik ki. A kötet létrejöttéről idézem a szerkesztők előszavát. „2015. július 31. és augusztus 7. között a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának néhány oktatója falukutató tábort szervezett Bátyán. Ezt több előkészítő látogatás, illetve szakirodalmi felkészülés és konzultáció előzte meg. Felkészülésünk alapja Fehér Zoltán Bátya életrajza című, 1996-ban megjelent monográfiája volt. A táborban folytatott kutatás kérdőíves felmérést, interjúk készítését és különféle adatbázisok elemzését jelentette. (…) A kérdőívezés alanyai a háztartások voltak. Mivel Bátya lakossága körülbelül 2000 fő, ez 700- 750 háztartást jelent. A táborban igyekeztünk minden harmadik háztartást lekérdezni, így 237 kérdőívet sikerült kitöltenünk. Több mint húsz interjút készítettünk a falu vezetőivel, szellemi irányítóival. (…)” Vajon mire voltak kíváncsiak az ifjú falukutatók? Miről szól a füzet? Mint olvassuk, különböző megközelítésben Bátya települést, annak közösségét, problémáit elemezzük. A demográfiai áttekintés után a nemzetiségi összetétellel, identitással, az iskola helyzetével, a helyi társadalom életminőségével, lelki állapotával, társadalmi tőkéjével, a gazdálkodás és a turizmus elemzésével foglalkoznak. Valóban, mint írják: ilyen mélységű jelenkori kutatás nemcsak Bátyáról, de más falvakról is ritkán készül. Azt hiszem, a füzet tanulmányai szervesen egészítik ki az én nem egészen egzakt, de hatvanöt évig tartó néprajzi kutatásaimat, s beleillenek a mentalitás aspektusába. A falu lélekszáma a XVIII. századtól a második világháborúig kisebb-nagyobb ingadozásokkal folyamatosan szaporodott. Ettől kezdve pedig előbb lassanként, majd egyre gyorsabban fogyni kezdett. A magam tapasztalatából tudom, hogy a községházán az 1950-es években megszűnt az évenkénti lakószám-nyilvántartás. A falugyűléseken az aggódókat azzal vigasztalták, hogy a falu népessége ugyan fogy, de a városoké növekszik. Nincs itt baj, elvtársak! Farkas Tibor táblázatából az a rémítő kép bontakozik ki, hogy 1980-tól a Bátyán az élveszületés évenként 2–3 fővel, sőt 2001-től már 9 fővel kevesebb a halálozásnál. S a bátyai népességváltozás számai nemcsak az országos falusi adatoknál, de még a kalocsai járás adatainál is rosszabbak. A népességcsökkenést a születések számának csökkenésén kívül az elvándorlás még csak jobban súlyosbítja, s nem javít rajta az idetelepedők kis száma sem. Alig vigasztaló, de megható, hogy az itt maradni akarókat a család, az emberi kapcsolatok, barátok, a nyugalom, a hagyományok, az élmények és a megszokás motiválja. A kérdőív kérdésére, hogy miként lehetne a fiatalokat a faluban tartani, a válaszadók majdnem 54 százaléka új munkahelyek megteremtésével képzeli megvalósíthatónak. A népességcsökkenés okaként döbbenetes a terhességmegszakítások magas száma. Ki hitte volna, hogy 2009-ben például Magyarországon 100 élveszületésre 220 terhességmegszakítás jut, ugyanekkor Bátyán 15 élveszületésre 10 abortusz. Ebben az alacsonyabb iskolai végzettségűek jelentősen nagyobb számban képviselik magukat. Egyébként a népesség iskolai végzettségét tekintve Bátyán a 0–7 osztályt és a 8 osztályt, valamint középfokú érettségi nélküli végzettségűek nagyobb arányban vannak jelen a populációban, mint akár a megyei, akár a kalocsai járási átlag. Míg az érettségi és egyetemi-főiskolai végzettségűek kisebb arányban találhatók a megyei és járási átlaghoz képest. Torzképet mutatnak a megyei és járási községek korfái. A lakosság nagyobb része 40 éven felüli, s ebben is Bátyán találjuk a legtöbb idős embert. Közöttük is a nők tovább élnek.
