Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Fehér Zoltán: A bátyai lelkiség
90 termelt ugyan valamennyi fűszerpaprikát is, de inkább pritaminpaprikát. Mert azt, ahogy a föld- ről leszedtük, mindjárt vihettük be Kalocsára az állomásra. A Gallai Antal bácsi volt megbízva, valami Planter gyárnak. a megbízottja volt. Ha apám bevitte délelőtt Kalocsára a paprikát, este már mehetett az Antal bácsihoz a pénzért. Jól megfizették a paradicsompaprikát. A fűszerpaprikán kívül termeltünk búzát, kukoricát. Édesapám már nem hizlalt sok disznót, mint a nagyapám, mert annak szokott lenni negy- ven-ötven darab hízott disznója is. Jöttek a kereskedők, és eladta nekik. Ott voltak a disznók az udvarba, vót nekik helyük bőven. Apám azonfelül, ami nekünk kellett, legfeljebb egy-két disznót hizlalt eladásra. Az én édesapámnak volt húsz kishold földje. Sok darabban. Bátyán kisholddal számoltak. Apám valamikor Kisnána pusztába valami uraságtól földet bérelt a T. Józseffel együtt, még az első világháború idejin is ott élt családjával. Csak a húszas évek közepén került vissza Bátyára. Akkor épített itt házat. És itt gazdálkodott, amíg meg nem halt. Nekünk szállásunk nem volt. Édesanyám nagyapjának volt szállása, a Jánosity-féle szállás Fölsőszálláson. Nyáron ott laktak, télön beköltöztek a faluba. A szállási házba ott volt mindenük. Kinn hagyták a jószágot és kijártak oda ötetni. Ami téli munka volt, azt ott végezték el.” 44 A bátyai határban alig akadt eladó föld, ezért Harangozóék és egy másik jómódú család kapva kapott, amikor meghallották, hogy Vigyázó gróf árulja a birtokát. „Nagyapám másodmagával ki akarta venni bérbe a Tirát, akkor az még a gróf Vigyázó Ferencé volt. Fölutaztak Pestre. Elmentek a Népszínház utcai palotájába, mert ott lakott. Reggel volt, akkor még nem fogadta őket a gróf, az inas fogadta őket. Azt mondta, hogy majd reggeli után fogadja őket. […]. Reggeli után kijött az inas, és kérdezte a nagyapáméktól, hogy hogy hívják őket. Ő mondja: Harangozó Márton, a társa meg: Herner Mihály. Akkor bement az inas. Kisvártatva visszajött, és mondta, hogy a Harangozó Márton jöjjön be, de a Herner Mihály ne menjen be, mert – azt mondja – a németes névre nagyon haragudott a negyvennyolcas szabadságharc miatt. A nagypapa akkor bement hozzá, de egyedül ő nem merte a Tirát kivenni bérbe. Így a bérbevétel meghiúsult. Miután kimentek a gróf palotájából, akkor mondja ám a Herner Mihály a nagyapám- nak, hogy: Rómába vótam, de pápát nem láttam.” 45 A nincstelen Perity János is „újgazda” lett 45-ben. „Negyvenötbe kaptam két kataszteri földet. Az vót életöm legnagyobb szöröncséje talán. Mer utána neköm mindig ujan jó termésöm vót. Mer egy hold mindig paprika vót, a többi meg mindönféle. Előtte azonban, még fiatal házas korában is csak részesművelésű földjük volt. Mikor megnősültem, nulla forinttal kezdtünk. Fődet nem tudtam szerezni, de harmadába-negyedébe válótunk. Pedig biztos szerettem vóna fődet szerezni.” 46 A paprika-nagykereskedő Hegedűs P. Józsefék is nagybirtokból szereztek gazdaságukhoz egy kis földet. „És aztán fülükbe jutott, hogy Újváryék árulják a földjüket. Hazaérve összeült az egész család, hogy megbeszéljék, mennyi is a pénzük, mennyi földet tudnának venni. Sikerült is 3000 négyszögöl földet megvenni, de bizony azért azokat a szép csillogó aranyakat oda kellett adni a föld árába. Nagyapa észrevette fia sajnálkozását, és mondta: – Ne búsulj fiam, ez a föld meghozza a maga gyümölcsét, mert nagyon jó zsíros fekete föld, és közvetlen a falu szélén Jövőre majd ott ültetünk káposztát, aminek az árából neked veszünk az András-napi vásárba egy télikabátot.” 47 (Benczéné Hegedűs Erzsébet) 44 Uo. 45 Uo. 46 Uo. 47 Uo.
