Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Fehér Zoltán: A bátyai lelkiség
89 tani családjukat, ezért haszonbérleti művelésbe, felesbe, harmadosba vállaltak földeket nagyobb gazdáktól. Az alábbi táblázatból látható, hogy legtöbben 1–5 holdas haszonbérleti szerződést kötöttek. Akik ennél nagyobbat, azok maguk is tehetősebb gazdák voltak, s akár béresekkel dolgoztattak. A saját föld megművelése mellett ők mentek el legelőször napszámba a nagyobb gazdákhoz, ők mentek nagyaratásokba, cséplőbandákba, télen pedig a közeli erdőkbe fakitermelésre. A család legénysorba serdült fiai pedig helyben, vagy akár a kalocsai pusztákra álltak el béresnek. Haszonbérleti gazdaságok nagyság szerinti megoszlása 41 1 kh-nál kisebb 1–5 kh 5–10 kh 10–20 kh 50–100 kh 9 568 148 32 78 Ez a legszegényebb réteg próbálkozott még paprikafeldolgozói vagy batyus kereskedői iparengedélyt kiváltani. Benczéné családtörténetében leírja, hogy apja bátran újított fiatal gazda korában. Szakszerűbben kezelte a földet, mint az akkor szokásban volt a faluban. „És volt bőven trágya, amit jól tudtak hasznosítani a földben, hogy nagyobb termésük legyen. Tavaszra a sová- nyabb földbe babot vetettek, amiből kifizették az adót, mert a nagypapa törvénytisztelő ember volt. A frissen trágyázott földbe háromezer öl káposztát ültettek, amikből remélték, hogy lesz egy kis pénz. Lett is olyan jó termésük, hogy három-négy kilós fejek voltak, mint a kerek szép házi kenyér.” 42 A föld szeretete nem volt azonos a meggazdagodás vágyával, a tulajdonszerzésre törekvéssel. A nincstelen Perity János például sok mindennel próbálkozott életében, de mindig visszahúzta a bátyai föld. Így beszélt: „No, akkor 52-be Pesten jártam fél évig iskolába, gépkocsivezetői jogosítványt szereztem személyautóra, teherautóra, nehézgép, motor, mind mögszereztem. Utána elmentem egy pár bátyaival Pécsre meg Komlóra gépkocsivezetőnek. De neköm ez nem tetszött, én csak a földhöz ragaszkodtam, hát gyüttem haza. Megin csak földdel dógoztunk.” 43 Sok paraszti életrajzban, emlékezésben olvashatunk földparcellák megszerzéséről, mint a család fölemelkedésének állomásairól. A neves Harangozó (Lovász) család a nagyobb gazdák közé tartozott húsz holdjukkal. Nekik volt miből örökölniük. A XX. század elején szakszerűen, ügyesen termeltek a földjükön, és jól gazdálkodtak az állatállományukkal is. „Az én nagyapámnak negyven kishold, vagyis ezer négyszögöles hold birtoka volt. Négy családja volt neki. Három lány és egy fiú, az apám. Mindnyájan egyformán örököltek, csak a lány, az Erzsi néni az kevesebbet valamennyivel, mer azt a nagypapa taníttatta. Talán így akarta kompenzálni a három másik családját. Mikor a nagypapa fölosztotta birtokát, ez talán 1941-ben volt, utána lett csak édesapám önálló gazdálkodó. Az én édesapámnak jutott tíz hold föld, édesanyámnak az ő szülei részéről is jutott tíz hold föld. Így hát mi húsz kisholdon gazdálkodtunk már. Én már inkább csak arra emlékszök, hogy a háború alatt pritaminpaprikát (paradicsompaprikát) termelt. Termelt ő ugyan előtte fűszer- paprikát is, de nem merte elvinni őrletni, mert a legtöbb esetbe a molnár kicserélte a paprikáját valaki másnak a paprikájára, ami rosszabb minőségű volt. Akkor ő nagyon megharagudott, és 41 Uo. 42 Fehér Zoltán 2005. i. m. 43 Uo.
