Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Fehér Zoltán: A bátyai lelkiség
86 „A lakodalom pedig ilyen formában szokott történni. Nem voltak ilyen nagy lakodalmak, mint most. Csak a szülők, testvérek, komák, közeli rokonok, szomszédok, lány barátnők, legény cimbo- rák voltak ott, úgy nyolcvan-kilencven személy. A sátrat a szomszédok összehordott ponyvákból csinálták. Szépen szalagokkal, virágokkal feldíszítették. Meghívók nem voltak. A lakodalmi hívás- ra a legények voltak kijelölve. Szépen felszalagozott lovakon, felszalagozott cifra vesszőkkel, boros üveggel mentek hívni lakodalomba. Mindenki várta és csodálta a kényesen fickándozó, jóállású vőfény paripákat. A gyerekek örömmel kísérték őket. A lakodalomban a teríték úgy volt osztva, hogy minden négy személy egy tálból evett. Kanál, villa volt, egyéb nem. Tányérok, poharak csak az új párnál és a násznagyoknál voltak. Enni-inni volt bőven. A bort azonban üvegekből itták. Aki akarta, szódát tölthetett bele. Ha mentek a menyasszonyért, az utcán mindenki táncolt. Amikor a násznagyok megköszön- ték a menyasszony szüleinek, mindent kifizettek, a hozományát, akkor rakták a kocsira a ládát, kocsira ágyát. A lányok táncolva rakták a párnákat. Táncoltak, mulattak, és azzal a nótával búcsúztak is, majd elindultak a legényes házhoz, ahol szintén nagyon várták őket. Itt aztán tovább mulattak. A menyasszonytáncot is megtartották. Másnap szoktak menni a lányos házhoz. A menyasszony valamely kútból vizet szokott meríteni, most már menyecskeruhában vitte a kannát, és mindenkit egy szép lavórból megmosdatott. Ezért a lavorba dobálták neki a pénzeket. Utána pedig végigtáncolták az utcákat, és ezzel vége volt a lakodalomnak. Az új pár pedig meg- számolta az összegyűlt pénzt.” 32 Ugyanez a polarizáltság jellemzi a falut folklórjában is. Ez itt azt jelenti, hogy a bátyai paraszti kultúrában egyszerre van jelen a középkori mély vallásosság és annak ellentéte, a vallásos életmódból való alkalmankénti kitörés. Hiszen a felszínen egy mélyen vallásos falut látunk, s ez a vallásosság nemcsak a formaságokban mutatkozik meg, hanem lelkük mélyéig eltölti az embereket. Bizonyos időszakokban és alkalmakkor azonban kirobban a bátyaiakból egy másik lelkület, s szemüket nem a túlvilági üdvösségre függesztik, hanem a pillanatnyi élvezetek kiélésére, s felszabadult életörömmel mulatnak, szamárfület mutatva minden komolyságnak, így az egyházi parancsolatoknak is. Ilyen feszültséglevezető, tabukat döngető alkalom a kocsmai, lakodalmi, disznótori mulatozás, különösen pedig a farsang, illetve a farsangolás. Akkor mindent szabad – mondta ez utóbbiról egy középkorú asszony. Mulatozások alkalmával előkerülnek a pajzán, olykor trágár szövegű dalok, epikus szövegek, farsang idején pedig dramatikus szokásaikban jelenik meg a szabadszájúság, az illetlen viselkedés, a „szent” dolgok parodizálása. A bátyai parasztság mentalitása és a föld A bátyai emberek értékrendjében éppen úgy, mint minden paraszti társadalomban, így a hajósiakéban is, első helyen áll a föld szeretete. Ez a tény tehát nem nemzetiségi, hanem társadalmilag determinált érték volt. A földből éltek. A birtok nagysága, valamint a gazdaság felszereltsége (tehát az igavonók száma, a számos jószágok, a mezőgazdasági gépek, a béresek mennyisége és minősége) meghatározta az illető társadalmi tekintélyét és helyét a közösségben. Minden családnak életcélja volt, hogy birtokát egy- két holddal növelje. Hogy az egy-egy család által birtokolt föld-parcella a határ melyik részén volt található, azt a dűlőnév megadása jelezte. A föld megnevezése annak szimbolikus birtokba vételét is jelentette, mint hajdan a körülárkolás, ami már mágikus és gyakorlati (vízelvezetési) védelmet, valamint érzelmi viszonyulást is jelentett a földhöz. 32 Fehér Zoltán 2005. i. m.
