Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Fehér Zoltán: A bátyai lelkiség
85 édesapám hajtott, de amikor a falukba értek, akkor helyet cseréltek, és a nagypapa fogta a gyeplőt, édesapám meg büszkén hátraült, és nagy hangon kiabálta: Káposztát vegyenek! Itt a káposztás, vegyenek káposztát! Két nap alatt el is fogyott, úgyhogy harmadnap hajnalban hazaindultak, hogy estére haza- érjenek.” 29 Szűcs Péter Pálné is mesélt a betyárokról. „Elment egyszer a Szűcs dedó Tolnára vásárra. Mikor Zsidórévre ért, ott átvitték komppal. (Visszafelé jövet) mikor odaért, a révész sehogy se viszi át. Most hová megy késő este. – Nézze, ott van az erdőbe egy ház – mondták a révészek. Akkor odament, majd ott elalszik, és reggel átjön komppal. Elment az erdőbe. Kérdezte, hogy adnak-e neki szállást. Más nem volt (benn) csak egy öregasszony. Mondta neki: Adok én szívesen szállást, csak ide járnak rossz emberek – Nem ütnek engemet talán agyon – mondta az öregasszony, vacsorát főzött neki. Má le is feküdt az öreg. Akkor gyüttek be tizenketten. Mingyá észrevették, hogy van itt valaki, aki nem tartozik hozzájuk. Elmentek, fölébresztették. – Öreg papa! Most tessék közénk gyünni, mer úgyis magának vége lesz ebbe az éccakába. Az asztalhoz leült, mulatgatott velük. De mindig csak azt mondták, nemsoká vége lesz neki. Vót neki furulyája. Mondta: Várjatok, gyerekek, mi van – azt mondja – nekem? – No, hadd lássuk, mi van. Akkó kihúzta, furulyázott nekik, ők meg ittak, táncótak. Ki hol táncolt, ott le is feküdt, el is aludt. De az öreg dedó nem aludt. Akkor gyütt az asszony, a küszöbre állt, és mondta az öregnek, hogy gyüjjön ki. Kigyütt. – No, most öreg, üljön a lóra, és menjen, mert ezek, hogy felébrednek, magának azonnal vége lesz. Mikor a bogyiszlai révre ért, olyan vót a ló, mintha habszappanba mártotta vóna, olyan fehér vót. Megmondta mindenkinek: nézzétek, ez a kis furulya mentett meg engemet.” 30 A betyáros magatartás szelídebb formában azonban nagy hatással volt. A mentalitás polarizáltsága „Tomori Viola lélektani vizsgálódásai közben figyelte meg az úgynevezett polaritásos jelensége- ket (….) a szegény parasztság éltének néhány pillanatában (születés, házasság, halál) s a pihenés, önfeledtség ritka perceiben túllendül szűkös korlátain, s az ellentétes irányba csap át, a számára elérhető maximális pompa felé” – írja Ortutay. 31 Bátyán ez a jelenség szintén megfigyelhető, vagyis a mélyszegénység szülte takarékosság és a hetvenkedő pénzszórás. A mentalitás polarizáltságát, valamint a gazdagságnak, jómódnak mint értéknek a számontartását bizonyítja az a szokás, hogy még a legszegényebbek is igyekeztek kitenni magukért, ha lakodalmat tartottak. A faluban számon tartották, hogy hányan voltak ott. Egy nagygazda még az ötvenes években is 400 fős menyegzővel házasította fiát, de a 200 fős lakodalom még egy fél századig gyakori volt. Lakodalmak alkalmával kinyitották a szoba ablakait, hogy a hívatlan vendégek, a nézők beláthassanak a kivilágított szobába, a kinyitott szekrényeiben felhalmozott kelengyére. Kegyes csalással, néha rokonoktól is kértek stafírungot, hogy többnek lássék a menyasszony hozománya. Vidáné Farkas Margit még a saját szegényes lakodalmában is megőrizték a hagyományos formaságokat, és azt, hogy ilyenkor ki kellett tenni a lakodalmasoknak, nehogy megszólják érte. 29 Fehér Zoltán 2005. i. m. 30 Saját gyűjtés 1958. 31 Ortutay Gyula: Parasztságunk élete. Bp., 1937, 24.
