Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Fehér Zoltán: A bátyai lelkiség
84 világított. Ahol meg gyerekek voltak, ott a gerendához egy spárgára szép piros almát kötöttek, és a gyerekek a szalmán az almával szoktak játszani. Eljött az ideje, hogy éjféli misére menjenek. Úgy beszélték meg, hogy az összes szom- szédok együtt mennek. A férfiak még egy-két lapátot is vittek, hogy mire visszafelé jönnek, hátha a hó ellepné az útjukat. Így aztán anyám is elment éjféli misére. Én meg apám- mal itthon maradtam. Apám persze karácsonykor egy kicsit ivott is, és mélyen elaludt. A kis vasrácsos ablakok be voltak sötétítve. Én meg elaludtam, hol az almával játszottam. Egyszer csak hallom, hogy a kutya nagyon vonyít. Hol elhallgat, hol újra kezdi. De a többi kutyák is ezt csinálták. Hallom, hogy a lovunk meg egyre kapál és fúj, és itt topog az ajtónál. Biztos, hogy vala- hogy kinyílt az istállóajtó, és kiszabadult. De apám ezt nem nagyon akarta meghallani. Azt mondta: – Menjek, és nézzem meg, és ha kiszabadult, akkor szóljak, és akkor kimén, és megköti. De akkor már az ablak alatt kaparászott valami, és a másik ablak alatt is. Én nagyon féltem, és többet nem is mertem szólni. Nem is mentem ki megnézni. Ha szólok, megint csak azt fogja mondani, hogy menjek ki. Aztán mégiscsak kimerészkedtem a konyhába, és a kulcslyukon keresztül kikukucskáltam, és annyit sikerült látnom, hogy az istállóajtó nincs kinyitva, tehát nem szabadult ki a ló. Tovább hallgattam és féltem. Elbújtam az asztal alá, mert akkora falkaparás hallatszott, az ablakon meg valami fújt rettenetesen. Azt vártam, hogy egyszer csak kilyukad a fal. Nagy sokára aztán lassan minden elcsendesedett. De korán reggel már nagyon zajos volt az utca, mert mindenki csak arról beszélt, hogy farkascsorda járt itt, és arra. Úszód felé megtámadtak valami hodályt, és több állatot elpusztítottak. Elgondolkoztam. Ha én akkor kimentem volna, egyből a farkas áldozata lettem volna.” 27 A Bátyán gyakori Farkas családnév talán olyan személyek ragadványnevéből jött létre, akiknek valamilyen kalandjuk volt a farkasokkal. Valószínűleg elhárító funkciót tulajdonítottak neki. A társadalmi veszélyeztetettséget elsősorban a háborúk jelentették (ezekről is máshol olvashatunk), de a XIX. században szabadon portyázó betyárok is sok bajt okoztak a régi idők bátyai lakosainak. Az alföldi betyárvilág emlékei ma is élnek. Markó József például így írt erről: „Édesapám gazdálkodott, de nagybátyjánál Argat József bírónál, aki kőműves is volt, dolgozott. Később kereskedett. Hagymát, káposztát, paprikát vitt Jánoshalmára. Onnét tele kocsi almát hozott és vitte a dunántúli Tolnára piacra. Amikor Jankovácról jött hazafelé, a Csala-Illancsi erdőn keresz- tül, a lovak alig bírták húzni a kocsit a homokban. Hirtelen valahonnan két marcona külsejű ember állította meg. Erőszakkal vitették magukat. Se szép szóval, se másképp nem akartak leszállni a kocsi- ról, sőt azzal fenyegették, ha erősködik, agyon fogják ütni. Végre egy útkereszteződésnél leszálltak, és eltűntek. A mai napig nem tudni, hogy kik lehettek.” 28 A betyáros magatartás szelídebb formában azonban nagy hatással volt a bátyai férfiak személyiségi jegyeinek kialakulásában. A betyáros viselkedést nem a rablásokkal lehetett jellemezni, hanem inkább a kivagyisággal, a könnyelmű, mulatozó, a nőkkel szembeni gáláns vagy erőszakos – mai szóval – macsósággal, ahogy régen mondták, kurafisággal. Benczéné Hegedűs Erzsébet családrajzában leírta, hogy a kereskedői utakon járó nagyszüleinek tartaniok kellett a betyároktól. „Hétfőn indultak, és csak péntekre értek haza. Éjszakára sohasem indultak, mert féltek, nehogy valami betyárok kirabolják őket, mert akkoriban bandákban lóháton nagyban garázdálkodtak ezek az Alföldön, sőt még nők is voltak köztük. A nagypapa vászonból varrt acskókat, és azt akasztotta a nyakukba, egészen az ing alá, hogy odategyék a pénzt. Édesapámnak ez nagyon tetszett. Útközben 27 Fehér Zoltán 2005. i. m. 28 Fehér Zoltán 2005. i. m.
