Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Fehér Zoltán: A bátyai lelkiség
82 XIX. században a kalocsai Entz mintagazdaságában megkezdődött kertészeti oktatástól várja a sárköziek mentalitásváltását. A bátyai emberek talán a gyümölcstermeléshez jobban értettek, mint a kalocsai szállások népe, de bizonyos, hogy az iskolai oktatás kiegészítésére létrehozott faiskola, s az ott végzett oktatás megerősítette a csak szántóföldi és (konyha)kerti gazdálkodáshoz szokott bátyaiak gondolkodását. Kapitány János szállási gazda még az 1950-es években ugyanis így nyilatkozott: „Ótottam vadalmába, vadkörtébe. A gyümölcsös bokrok körül a bozó- tot kiirtották, s a legerősebb suhángot meghagyták, beótották. Öregapám egy fába négyféle körtét ótott.” 22 Ezt a paraszti szaktudást mindkét Sárköz népe a dunai ártér félvad gyümölcsöseiben ősidők óta végezte, de gyakorlata a vízszabályozás után elfelejtődött, s az iskola próbálta újból visszaadni. A faiskolát a falu Kalocsa felőli peremén, a Vajas mellett, a mai Malád szomszédságában létesítette a közigazgatósági hatóság még az iskolatörvény előtt. 1859-ben pedig már a faiskola és takarmányos kert 3 kh 695 négyszögöl. Az úrbéri perben a község ügyvédje így érvel annak szükségességéről a közbirtokossággal szemben: „A faiskola gyermekek oltási taníttatására és a község szépítésére állíttatott fel – hát a bátyai igen sok közbirtokos Uraknak nincsenek e gyermekeik? Nem járnak e azok ott oskolába? Nem tanulnak-e azok ott oltani? Nem fogják e atyáik az oltványokból egykoron aránylagosan részesíttetni? Miként lehet tehát azt kívánni, hogy a közös faiskola, mely alig másfél hold, ne a Közös, hanem a községi birtok terén létezzék?! – de azért az ő gyermekeik mégis ide járnak, s itt oltani tanulnak?! Ez az osztó igazsággal össze nem egyeztethető! – s nem lovagias kívánság!!! 23 A természeti és társadalmi térrel folytatott küzdelem emléke A falu a régebbi időkben sokkal jobban ki volt téve a természeti környezetből fakadó veszedelmeknek, mint amilyen a földrengés, az árvizek vagy a villámcsapások. Ezek hatásáról meg a járványokról, faluégésekről régebben már írtam. 24 Rajtuk kívül az erdők vadjai is veszedelmet jelentettek az itt élő emberek számára. A természeti és társadalmi veszélyekkel való küzdelem alakította ki a bátyaiakban az ezekkel való együttélés vagy a velük való szembeszállás igényét, képességét, a túlélésre való törekvést. Schőn Mária könyvében leírja, hogy a svábok hajósi letelepülése után egy csoportjukat a környéken garázdálkodó farkasok elpusztították. A farkasok a sárközi ártéri erdőkben még sokáig falkákban éltek, s a bátyaiaknak is sok kellemetlenséget okoztak. Markó József nagyon régi eredetű családi története az újabb nemzedékeknek példaképül állította ősüket, tehát tanító jellegű volt. „Történt egyszer – nagyapám mesélte – hogy az ő ükapja idejében egyszer kegyetlen hideg tél volt, méteres hóval. Mivel élelemről gondoskodni kellett, kimerészkedtek az erdőbe, hogy a hurkokat ellenőrizzék, nem fogtak-e nyulat, fácánt vagy őzet. Abban az időben hurokkal fogták a vadakat. A nagy hó miatt azonban csak lassan haladtak, a hurkokat is nehéz volt megtalálni a nagy hóban. A vérszagra, vagy tán az ember szagára, farkasok támadták meg őket. Fejszét vittek ugyan magukkal, mégis menekülniük kellett az ordasok elől. Végül is egy hatalmas odvas fűzfába bújtak be, ahonnan csak másnap tudtak hazamenni, miután a farkasok már eltakarodtak onnan.” 25 Herner János a következő farkaskalandot mesélte el: 22 Saját gyűjtés 1960. 23 (PmL Urbéri perek. Bátya község urbéri pere III. 1860. Tárgyalási jkv.) 24 Fehér Zoltán: Bátya település és népi építészete. Kalocsa, 2017. 25 Fehér Zoltán 2005. i. m.
