Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Fehér Zoltán: A bátyai lelkiség
78 Mint minden biológiailag és pszichikusan is egészséges közösség etnocentrikus mentalitású, Bátya népe is az. Úgy érzi, körülötte forog a világ, mindent önmagához viszonyít. Ezt bizonyítja egy sokszor idézett tréfás találós kérdés, amely szerint Bátya azért a környék legöregebb faluja, mert még Öregcsertőnek is Bátya (bátyja). A bátyai szállási csárda hajdani „reklámszövege” is erre utal. Hóha, Sárga, / Itt a csárda, / Itt a világ közepe. Bátya a világ közepe. Ez a tudat egy jellegzetes bátyai büszkeséget táplált. Mire voltak büszkék a bátyaiak? Büszkék voltak kertészkedésükre, különösen paprikatermelésükre és kereskedésükre, s ebből fakadó viszonylagos jólétükre. Korábban hagymájukat tartották csodálnivalónak, amit eufemisztikusan sajtnak neveztek. „Hallott-e már, Tisztelt Szerkesztő Úr, valamit a bátyai sajtról? – írta egy helybeli levelező a Gazdasági Lapoknak 1852-ben. Alig hiszem, ha csak igazi nevéről vereshagymának nem czimezem, ennek itt környékünkön van fészke. Hajószámra szállíttatik esztendőnkint eladás végett más vidékre: sokan pedig szint a határszélre fuvaroznak vele, cserébe lisztet, gyümölcsöt, stb. hoznak vissza.” 15 Ez utóbbi megállapítást megerősíti Kálmány Lajos lőrincfalvi gyűjtése, ahol a falu nevét már hibásan mondták, Bátya helyett Bácskát. „Íme, Kalocsa városa, / Mellette Foktű, Bácska (helyesen Bátya) Ott a vöröshajmának / Vagyon nagy sokasága.” 16 Ugyancsak emelte öntudatukat, hogy a Duna bátyai szakaszán sok vízimalom működött, ráadásul itt állott a Merkler-féle paprikamalom, amely a harmincas években a világ legnagyobb efféle ipari létesítménye volt, erről Vidáné Farkas Margit is megemlékezik önéletrajzában. „Édesapám molnár lett, – mert Bátya falu arról volt híres, vagyis nevezetes, hogy két igen nagy malma volt. Az egyik malom tulajdonosa Merkler Lajos, akinek még tégla- gyára is volt. A másik malom tulajdonosát Grosszmannak hívták. Ezekben a malmokban kitűnő minőségű búzát és paprikát őröltek. Ezeken kívül a Dunán is működött vagy tíz-tizenhárom vízi- malom. Mivel mi a Dunához közel laktunk, édesapám a Dunán volt molnár a vízimalomban.” 17 A bátyai paraszti mentalitás kialakulása és változásai Amikor a bátyai mentalitásról beszélek, nemcsak a mai bátyai emberek lelkületét, értékrendjét, attitűdjeit vizsgálom, hanem a régi bátyaiakét is, a feudalizmus idején kialakult parasztság kései utódjaiét, különös tekintettel a XX. századra, egészen e társadalmi osztály felszámolásáig, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésével véget ért. A kolhozosítás (téeszesítés) során ugyanis nem csak létszámában csappant meg a parasztság, de kultúrájából, sajátosságaiból is kivetkőzött, illetve kivetkőztették. Megváltoztatták vagyoni viszonyait, termelési és életmódját, értékrendjét, észjárását, lelkületét. Mindez óriási megrázkódtatással ment végbe, sok egyéni tragédiát okozott. A mai bátyai lakosságban már csak nyomokban maradt meg a következőkben bemutatásra kerülő gondolkodásmód. A hajdani földművesek utódai, a mai „utóparasztok” (mezőgazdasági vállalkozók) is egészen más mentalitással rendelkeznek. 18 15 Bárth János: Kalocsa környéki ártéri kertek a XVIII–XIX. században . In: Kétvízközi népismeret. Sz: Romsics Imre: Kalocsa 2005. 910. 16 Fehér Zoltán: Az ördögnek adott lányok . Bátyai mesék és mondák. Bp., 1987. 301–302. 17 Fehér Zoltán: „ Ki kell, hogy sorsomat kiáltsam.” Bátya, 2005. 39. 18 Utóparaszti hagyományok és modernizációs törekvések a magyar vidéken. Sz. Schwartz Gyöngyi. Szarvas Zsuzsa, Szilágyi Miklós. Bp., 2005.
