Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Zelei Miklós: A diktatúragyár bevétele
35 alá vont személy jogsértő magatartásának megszüntetése és a hatósági akarat kikényszerítése. Ezek pedig a könnygázszóró palackok. Szolgálati fellépése alkalmával az intézkedő rendőrnek nehéz helyesen választania. Gumibot? Könnygáz? Könnygáz? Gumibot? – Dió, mogyoró, dió, mogyoró? – mosolyog az igazgató. – Ha úgy dönt, hogy dió is, mogyoró is – folytatja az ifjú alkotó –, akkor, úgy is mondhatám, ezereskapitány elnök-igazgató úr, hogy még semmi nem történt, de a rendőrnek máris mindkét keze le van kötve. Újításom egy mondatban: gumibot és könnygáz egyesüljetek. – Viribus unitis – mondja az igazgató. – Tessék kipróbálni, ezereskapitány elnök-igazgató úr! Egész nyugodtan. Dr. Tenkess Samu óvatosan, csak éppen egy icipicit megnyomja a gombot: illatfelhő borítja be az irodát. Az igazgató és Nagy Jani boldogan kacag. – A változások idejére készített bemutatódarabokból parfüm spriccel, Samikám. Parancsolj – önti a pántlikát Dévai. Kacag Samu is. És azt mondja poharat tartva: – Igazgatókapitány úr, köszönöm. A bársonyos forradalmár nem hal meg a barikádokon. A forradalom a fiataloké. A bársonyos forradalom meg azoké, akiknek a lelke petyhüdten, ráncosan becsípődött a múltba. A bársonyos forradalmár azt is kétszer meggondolja, hogy fölkeljen-e a szokásosnál egy órával hamarabb, nemhogy pofán csapatná magát a sűrített marxizmussal. Illatoznak egész délután. – Mert ilyen a politika – beszél magában dr. Tenkess Samu, amikor a jobb oldalon beül a Trabantba. A volán mögött az igazgató sofőrje. Hazavezeti a Trabit, nehogy az ezereskapitány elnök-igazgató úrnak problémája legyen. Mögöttük az igazgatói Mercedes gurul, hogy a sofőrt majd visszavigye. A Trabant mindkét ajtajára piros-fehér-zöld mezőben büszke huszárcsákó festve, fölötte aranyszínben lángolnak a Cum Deo pro Patria et Libertate betűi. Arcán a mindentudók mosolyával dr. Tenkess Samu vissza-visszanéz a magántulajdona kapujában integető kézre.
