Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Zelei Miklós: A diktatúragyár bevétele
32 Zelei Miklós A diktatúragyár bevétele Olefinprogram? Hahaha! Gumibotgyártás. Ebbe a gyárba dr. Tenkess Samu ezereskapitány, a Nagyfalui Jövőgyártók Hivatalának igazgatója még soha nem tehette be a lábát. Indulás előtt gondolkodott is, hogy a különleges eseményre ünneplőbugriját öltse-e magára. A zsinóros, szürke mentét Bocskai nyakkendővel, fekete pantallóval? Trapper farmert ránt, és úgy vágja be magát a négyütemű Trabantba. A kapuban elégtételt érezve fordítja el a fejét, és nem fogadja a portás köszönését. Holott eddig mindig köszöntek egymásnak. Határozott léptekkel tart az igazgató irodája felé, fölrántja a párnás ajtót, körülnéz, tekintete mintha nyugtázná mindazt, ami belül van. Nagy grafikon borítja a falat, piros nyilacskák jelzik a haladás töretlen ívét az 1945-ös indulástól kezdve, s hirdetik, hogy ebben a gyárban a termelés fokozódása a termelékenység eredménye, nem pedig a létszámnövekedésé. Már az első évben annyi gumibot készül, hogy kétszer körülérték volna az egyenlítőt. Egymásra állítva pedig százszor olyan magasra érnek föl, mint az első szputnyik. És még ezután köszöntenek ránk a szédítő évek! 1957. Az ifjúsági probléma lendülete. 1968! A kiugró termelés 1982-ben, hála az 1981. decemberi lengyel ostromállapot extra rendeléseinek. A lengyelek ne sztrájkoljanak, hanem dolgozzanak inkább. Méltatlankodtak a magyarok, és szaporán jártak a gumibotgyárban a magyar munkáskezek. A tartós román export. Hazugság! Hát Románia még vadászrepülőgépből is önellátó abban az időben. De Biharpüspökinél Made in Hungary gumibottal várni az utasokat, talán mégse irredentizmus. Élüzem! Kiváló vállalat plakett. Részlet a Mandulafecske című regényből
