Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Zelei Miklós: A diktatúragyár bevétele
33 Az igazgató irodájának falán a trófeák. Druzsba Narodov Emlékérem. Belügyminiszteri dicséret kétszer is. A Munka Vörös Zászló Érdemrendje. A Munkásőrség Országos Parancsnokságának elismerő oklevele, a szocialista munkaverseny vándorzászlai és jelképei. Már nemcsak hosszában, hanem egymás mellé rakva is kétszer körbeérnék a földet az itt készülő kifogástalan minőségű gumibotok. – Ennek vége! – gondolja dr. Tenkess Samu, de amint becsapja maga mögött az ajtót, már mondja is, a termelési mutatókra tapadt tekintettel. – Vége! – Sami, Samikám! – Csak semmi Sami! A Nagyfalui Jövőgyártók Hivatalának igazgatója, a Bandérium ezereskapitánya vagyok. – Kóla, kávé, ásványvíz, igazgató ezereskapitány úr? Vagy valami különlegesebb? – Nem kólázni jöttem! – Hanem? – A Nagyfalui Jövőgyártók Hivatala tegnapi dátummal létrehozta a Monográfia Bizottmányt, amely engem választott elnökének. – Elnök úr, gratulálok! – A Monográfia Bizottmány megalakulása után elfogadott Ramproga és Munkamenet első pontja kimondja, a Nagyfalui Jövőgyártók Hivatal ának, a Bandériumnak és a Múzeumbarátok Körének támogatásával, hogy ennek a gyárnak a kapuit mindörökre bezárjuk. – De mért?! – Az új Magyarországon ennek a diktatúragyárnak nincs helye. – Magántulajdon, piacgazdaság, többpártrendszer, demokrácia, jogállam – sorolja Dévai, a gumibotgyár igazgatója. – Pontosan. Úgyhogy mint elnök ezereskapitány, a jövőgyártás nevében átveszem a kulcsokat. Kifelé innen, Dévai! – Ne hülyéskedj, Samikám. Tegnap reggel óta ez egy magánvállalat. Az enyém. Tegnap reggel óta én vagyok itt a tulaj. – Hát én ezt nem tudtam. Nekem nem mondta senki. – És az egyetlen munkahelyem! Több mint negyven éve dolgozom ezen a poszton. A hűség nektek is kell, Sami. – Mi erről nem tudtunk! – A magántulajdon, ez a mi közös nevezőnk, Sami. Ne azt nézd, amit látsz, hanem aki mögötte van, a magyar magánvállalkozót. A tegnapelőtt még elátkozott magánszektort. Az életrevaló magyar maszekot, Sami. Magyarságunk egybeforraszt minket. Magyarokat a piacgazdaságba! Én, Sami? A legvadabb ávós érában is maszek szerettem volna lenni! Rákosi alatt is a piacgazdaságért küzdöttem. Hiszen én már akkor is tudtam, hogy célunk a Nyugat. Én már akkor is biztos voltam benne, hogy oda kell majd csatlakoznunk. Kádár idején is, amikor halálra froclizták és adóztatták a kisipart, ez a vén szivar – mutat magára az igazgató – tudta, hogy egyszer majd őbelőle is magánvállalkozó lesz a független
