Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - „Vasmarkú lelkészre volt szüksége a gyülekezetnek” (Schill Tamás néprajzkutatóval beszélget Kriskó János)
119 ez sem dokumentálható, hogy az unitáriussá vált polgárok nem akartak ebben a közös temetőben nyugodni. Kifejezett szándékuk volt, hogy mihamarabb a saját intézményeiket használhassák. Ezt mutatják a további fejlemények is. – Ha valóban gazdasági okai voltak a kiválásnak, akkor nehezen érthető meg, miképpen építhettek egyetlen esztendő leforgása alatt önálló templomot az unitáriusok. – A mai templomépület eredetileg magtár volt, illetve egy terménykereskedés, amit egy helybéli zsidó család tulajdonolt a település főutcáján. A 19. század utolsó harmadában volt egy gabonakonjunktúra, szükség volt tehát terménykereskedésre. Az épületet később is zsidó polgárok tulajdonolták. A harmincas években, a válság utáni időszakban már, ezt vásárolták meg az unitáriusok, jelentős önerős hozzájárulással, komoly anyagi áldozattal, kölcsönfelvétellel és mindenféle egyéb anyagi segítség igénybevételével. – Lebontották a magtárépületet, vagy átépítették templom céljaira? – Az átépítést választották, és mintegy fél év alatt el is készültek vele. Az építést is javarészt társadalmi munkában végezték az érintettek, illetve ehhez is jelentős önerővel, anyagi áldozatokat is vállalva járultak hozzá. – Ki tervezte meg az ezen a vidéken nagyon is szokatlan épületet? – A templom tervezője Szinte László budapesti műszaki főtanácsos, unitárius vallású építész-tervező mérnök volt, aki a kocsordi műemlék templomot is tervezte. A templombelső is az ő tervei szerint készült el. A kivitelezési munkák döntő többségét pedig a helyiek végezték. Az építkezés vezetésével Sára György dunapataji kőművesmestert bízta meg a presbitérium. Tornyot építettek az épülethez, megépítették a hitközségi, gyülekezeti termeket, kialakították a belső berendezést úgy, hogy elbontották az eredetileg meglévő két szintet, így alakítva ki a tágas, és kellő belmagasságú templomhajót. A legszebb ékességét ennek a templomnak, a kazettás mennyezetet pedig egy torockói népi iparművész, az akkor már Budapesten élő Vernes Judit festette meg. – Szerkezetileg annyi történt, hogy a meglévő raktárépülethez hozzátoldottak egy toronyépületet, vagy ennél többet jelentett az átalakítás? – Ennél azért több történt. Beszéltem már a szintelbontásról, és az utcafrontot is átalakították az átépítés során. Új építés ű kétség kívül csak a torony, illetve az előbb már említett két gyülekezeti terem volt. Az egyik a lelkész irodájaként szolgált, a másik a presbitériumi ülésterem céljaira épült. A templombelsőben kialakították a karzatot, valamint a kazettás mennyezetet. A többi, a bútorzat és egyebek, már belsőépítészeti munka volt, Szinte László tervei alapján. – Barabás István lelkész Dunapatajra költözött, vagy Budapestről irányította a pataji gyülekezetet? – Barabás István a gyülekezet létrejöttekor és a templom építésekor már idősebb férfi volt. Úgynevezett beszolgáló lelkész volt, Budapestről irányította a gyülekezet életét, két-három hetente látogatott le személyesen is Dunapatajra. Volt gyakorlata a templomépítésben, hiszen bő negyedszázaddal korábban , 1910-ben ő építtette a hódmezővásárhelyi unitárius templomot is. Itt is mindvégig felügyelte, figyelemmel kísérte személyesen is az építkezést. Két templom építése is a nevéhez fűződik tehát. Amikor személyesen nem volt itt, akkor is figyelte az eseményeket, napi levelezésben állt a hitközség helyi vezetőivel és tagjaival, mindenekelőtt a kilépésben oroszlánrészt vállaló dr. Kendecsy Pálnéval és férjével, aki akkor a község orvosa volt. Természetesen nem
