Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Csehy Zoltán: Theatrum mundi – feljegyzések a kakasülőn (Svájci naplótöredékek)
94 tikus szerelvényszobrászhoz, aki a szépséget egyre furább gépezetnek látta (Svájc maga is egy különös Tinguely-szerkezet), s talán az embert magát is öncélú, haszontalan, esztétikai gépezetnek képzelte. Gépelynek, Kazinczy szavával élve. Valamiféle átmenetnek a tárgyi és a testi megkonstruáltság között. Tinguely ügyesen összeszerelte N-t. Nézem a hatalmas kékes, lilás, színes-tükrös kőmézeskalácsos, alaposan meggolyózott farkat. Mintha már lohadt volna egy kicsit. * * * Martigny. Fondation Pierre Gianadda. Idén negyvenéves: kb. 10 millió ember nézte meg a kiállításaikat. A legfrissebb attrakció: Pierre Soulages-kiállítás római térben. A vaskos fekete, a könyv- a kódexlap-fekete agressziója, egymásra kent szintek és színtelen színek, alig-formák és mégis-struktúrák. A feketén áttűnő, átnövő másik, a szóhoz jutás nehézségei. Szintek, rétek, rétegek, terek, térségek: elsüllyedt, megszenesedett dokumentumok, becsődölt irányok és arányok, geometriátlanított létezés. 1976. július 24-én Pierre Gianadda repülőbaleset áldozata lesz, hét nap múlva belehal a sérüléseibe, Léonard, a testvére 1977-ben létrehozza az alapítványt, és fivéréről nevezi el. Az első kiállításra 2769 ember volt kíváncsi, Rodin-re 84-ben 165 443, Gauguinre 98-ban 379 260, Van Goghra 2000-ben 447 584-en. Egy ókori kelta templom helyén áll a nézőtér: a gallok Octodurusnak, a rómaiak Forum Claudii Vallensiumnak hívták ezt a helyet. Léonard fotókiállítása a kertvendéglőhöz tartozó részben: egy 1957-es fotón áll a Vörös téren, farmerben, Pennsylvania feliratos pólóban, fürtösen, szép-szögletes, határozott, metszett arcéllel, amorózós szemtájékarányzattal, macsó mosolygeometriával, hatalmas fényképésztáskával. Körülötte galambok: mintha Velencében lenne, sugallja a póz, a Szent Márk téren, de nem. A tömeg a távolban túl szabályos a szabadsághoz. A kerti szobor- és installációpark (52 mű Rodintől, Mirón, Calderen át Niki de Saint Phalle-ig), mely egyben római archeológiai múzeum is, hiszen Hercules és Apollón templomának romjai tünedeznek fel, spontán, gyermeki örömrohangászásra ingerel. Chagall római ihletésű kútja ebbe az ókori terepkontextusba illeszkedik. Robert Indiana barna talapzatos kék-piros Love című feliratszobra a legördülni készülő O betűvel: a térbe kiírt érzés porcelántörékenysége. A városi „promenade archéologique” (az ókeresztény katedrálistól, a Domus Minerván és a kb. 5000 férőhelyes amfiteátrumon – most épp jóval kisebb szabadtéri mozin – át a perzsa napisten szentélyéig, a Mithraeumig) végül is ide vezet: ez a célállomás. Aki a szabadtéri, városi szobrok nyomvonalán halad, az is előbb-utóbb ide jut: Hans Erni bronz, trónoló Minotaurusa, Josef Staub hatalmas ezüstszalagja (az anyag szimfóniája), de még Gustave Courbet Helvetia című, 1876-ban a Marseillaise dallamaira felavatott mű is ide irányít. Cecilia Bartoli itt rendszeres fellépő: estjeinek fotódokumentációjából kiállítás nyílt. Innentől kezdve az ő hangján hallani minden dalt. Az autós múzeumban (kb. 50 veterán kocsi 1897-től 1979-ig) egy régi kiállítás kedves plakátja: Puccini és az autók. * * *
