Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Csehy Zoltán: Theatrum mundi – feljegyzések a kakasülőn (Svájci naplótöredékek)
92 realitás, a hideg, jegelt divatfotók világa, ahol csak a ruha él , de az ember, a modell már rég halott. Allegoria sacra : Giovanni Bellini festményének dekonstrukciója, a misztérium egy repülőtérre kerül, a rítus purgatóriumi rendje egy várótermi ábrándösszecsúszás szorításában kezd működni. Keresztény, antik figurák, sztorik ütköznek meg és élnek párhuzamosan: Szent Sebestyén titkos találkája a kentaurral. Trimalchio lakomája. 2011-ben a velencei biennálén is bemutatták: az antik újgazdag szatirikus lakomája. A szimpózium a mennyország pop-artos allegóriája lesz, egy ötcsillagos hotel wellness-fitnesz őrülete, napjaink édes orgiakultúrája. * * * Múzeumszédelgő vagyok, mondja M. Mindegyikbe belészeretsz, örök hűséget ígérsz, aztán továbbállsz. * * * Sion. Valais Art Museum. Témák szerinti elrendezés: a központi téma a táj, a kiállítás dinamikáját a téma kapcsolati tőkéje határozza meg. Oscar Kokoschka Sion közeli szőlőskertjei valóban jó alapot képeznek, és el is hitetik Alain Roger állítását, miszerint „minden táj művészet eredménye”, hogy a „valóság” elég jól segíti a művészt, bár azért még dolgozhat helyette eleget. A JocJonJosch fantázianéven alkotó trió körbe-körbe pörgő háromevezős csónakja ugyan a Themzére termett, de az utazásillúzió és a körkörös ciklikusság mint sors- és időmetafora is jól pörög. Javallott bevenni a magyar költészet közkincsébe: a kompország- metafora up to date változata lehetne. A kompenzálás fontos összetevő, a lelki egészség alapja: Raphael Ritz (Valais festője) munkái is csak Yann Gross Horizonville-sorozatból származó motoros fotóival párhuzamba állítva működnek. Lady Harley pillantása és a három hónapos motoros túra nélkül belefúlnák a klasszikus karamellbe, akár a cukrászdai legyek. Olaj- és bőrszag, cserzett arcok vonalkáiba kottázott kalandvágy. A képzeletbeli, az imaginárius táj témájában Marina Abramovi ć indul: a kínai nagy fal és az ősi kínai gyógyászat elemeit kombinálja össze két „falon”. Szállj le az edzőpadról, mondom magamnak, hulla vagy. Gottfried Tritten japános akciófestészete szintén túl meditatív ahhoz, hogy a lábamban lévő menőkét huzamosabb ideig visszafogjam. Szívesebben időzöm André-Paul Zeller akusztikus szobra előtt, a címe: The Stockhausen (Hymac 6676) . Jean Tinguely kinetikus zajaival szemben itt nincs repetitív gesztus, egy táj hangképeit transzformálja művészetként ez a valóban Stockhausen operaszínpadára való bizarr hidromobil. A fény hiánya kupacban: villanykörtetorony Joëlle Allet műhelyéből. Lelki tájak: Valentin Carron Sunset Punta Cana című sorozata a modern fényképalbumok giccsnormatíváját hozta játékba. Alain Jacquet Luncheon on the Grass című képe Manet-piknik pop-art áthangolásban, rét helyett egy lepukkant külvárosi strand. Eric Philippoz, a 2017-es Prix Manor-nagydíjas a természeten átsejlő test felé tájékozódik, mindennapi makkjaink szabályos geometriája (Le carnotzet). * * *
