Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Csehy Zoltán: Theatrum mundi – feljegyzések a kakasülőn (Svájci naplótöredékek)
89 Csehy Zoltán Theatrum mundi – feljegyzések a kakasülőn (Svájci naplótöredékek) Lausanne, Musée de l’Elysée. „Ez fetisizmus! Időpocsékolás, kedves barátaim! Filmtékozlás. Teljes szívemből anonim szeretnék maradni, és végleg kikerülni a rivaldafényből!” – ordítja a képedbe Jean Dubuffet. Nem szerette, ha őt fotózzák: Robert Doisneau felvételeit viszont megtűrte. Azt szerette, ha azt fotózzák, amit csinált, vagyis a műalkotást. Robert Doisneau viszont műalkotást csinált őbelőle is. A papírvirágos rét illata, a változó méretek közt tébláboló kiszolgáltatottság kulisszái, art brut, barlangrajz-technika, gyereknézőpont, limlom, homok, papír, jellegzetes fekete kontúrok a fehér peremen. Maszkok, kosztümök – világos, hogy a fotó nem dokumentál, hanem teremt. Nincs köze a pillanatba préselt, örök „valósághoz”. A másik teremben Jacques Henri Lartigue színes fotói (állítólag összesen 120 000 katalogizált színes kattintása van) egy kitárt, nyilvános jegyzetfüzet benyomását keltik: messze nem ugyanazt a hatást érik el, mint műtárgyszerű, fekete-fehér, klasszikus munkái. Közönségesek a szó nemes értelmében: azon kapom magam, hogy nem is a képek tárgya, szerkezete érdekel, hanem a technikai, materiális történés, mely a kiállításból kirajzolódik. Az autokróm képrögzítés szenvedélyes útkeresései után az Ektachrome, illetve Kodachrome korszak, végül pedig a Cibachrom papírra nyomtatott (a technikát az 1960-as években találták fel itt, Svájcban) különleges fényhatású munkák. Az ún. cibakróm nyomtatási folyamat technikailag művészi fotó esetében máig a legjobb, persze, ha műalkotásként nézzük a fotót, teljesen mindegy, hogy brómolajnyomat, polaroid vagy netán kalotípia. * * * Lausanne különleges, nem lehet vele betelni, olyan, akár egy vízbe terpeszkedő virágszirom-szövedék, méhek dongnak körülötte, szőlőkacsok másznak rá, alul pihenő, meleg gyógyiszap. Csupa illat, mintha fényből lenne szőve, csupa sérülékeny lebegés. Egy fiúpár jön le a lépcsőn, szemükből kicsap a tókék, gyanúsan méregetnek, aztán látják, ártalmatlan, érzik, cinkos vagyok , és megfogják egymás kezét. A Mus é e Romain felé tartok, a fél városon át kell gyalogolni, a tópart, a Lacus Lemannus önmaga panegyricusa, ez már tkp. Vidy, vagyis hát Lousonna, egy római 1500-2000 lakosú kereskedőváros romja, melynek lakói Neptunus, Hercules és Mercurius oltalmában éltek. A múzeumban modern kiál-
