Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Lengyel András: A „királysértő” Ignotus (Egy „elsikált” sajtópör történetéhez)
81 22-én a Budapesti Hírlap is referált A Szemnecz-ügy ről, s egyik kommentárja szempontunk- ból is figyelemre méltó. „Elárulhatjuk végül” , írta a lap, „hogy az igazságügyminisztériumban nagy fennakadást okozott az az érdekes és talán ügydöntő fordulat, hogy a király kétszer is aláhúzta saját kezűleg Szemnecz kérvényének azt a pontját, melyben felpanaszolta, hogy míg őt a legnagyobb gyorsasággal elítéltették, addig Veigelsberg Hugónak febr. 28-ára kitűzött királysértési perét elhalasztották és új tárgyalásra mindmáig ki sem tűzték.” (A Szemnecz-ügy. BH, 1895. jún. 22. 5.) Ignotus ügyéről tehát még a legfelsőbb „hely”, a király, Ferenc József is tudott. De nem e kuriózum az igazán érdekes. Ez az epizód sokszorosan túlmutat önmagán. Nyilvánvalóvá teszi, hogy Ignotus királysértési pörét nem „elfelejtették” újra kitűzni, hanem tudatosan hagyták elaludni. Az is kiderül, mind az ügyek lassításában, mind gyorsításában a minisztériumnak volt szerepe. Ennél is fontosabb, hogy mindeközben láthatóvá válik egy nagy szociokulturális törésvonal. S bár Ignotus cikke, ha jól olvas- suk, egyértelműen „nemzeti” nézőpontú, a szerző zsidó volta a „másik”, Szemnecz Emil szimbolizálta „oldalon” önmagában is botránykőnek számított, hivatkozási alap lett. A helyzetet azonban meglehetősen komplikálta, hogy Szemnecz, a klerikális-militarista- antiszemita jobboldal harcos képviselője, pro forma , joggal nehezményezte a minisztérium gyakorlatát. A jogilag szabályos (s morálisan és politikailag helyes) eljárás az lett volna, ha Ignotus esküdtbíróság elé állt volna – s a vád alól jogerősen, „tisztán” fölmentik. A jogrendszer szerkezete azonban (pl. a királyi ház beépített „védelme”, miközben a jog- nak a társadalom tagjai közötti eloszlása aszimmetrikus volt, azaz sokak sok mindentől el voltak zárva), valamint az ezt a viszonyrendszert kiegészítő és leképező uralkodó habitus összetorlódott szerkezete ezt a gyakorlatot nem tette lehetővé. A jog valamennyire is rea- lisztikus érvényesítése, tetszik vagy sem, csakis szelektív, „kiskapukkal” enyhített lehetett. S ez hosszabb távon minden szereplőre visszaütött.
