Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Nyerges Gábor Ádám: A hezitálási idő lejárta
73 hirtelen tántorodnak meg az előbb még röhögő, vagy arra készülő arcizmok. Fú, bazmeg, sóhajt fel valaki szinte suttogva. Izé, bocsánat!, ordítja egy öblösebb hang, háháhá, haha, hihihi, a legjámborabb mellett álló kevésbé jámbor is felvi- hog, a válaszul érkező cssss, pssszt, ne márok azonban újabb csssss, pssszt és ne már-rianásokat generálnak, végeérhetetlen gerjesztődési folyamatban, mire már nem lehet elválasztani a ténylegesen halkító szándékú és az ironikus csitításo- kat. Öblös böfögés vegyül a morajló csitításba, Fú, Iván, halkabban böfögj már, bazmeg (hahaha, höhöhö), Bocsánat!, üvölti föl a szembe ház felé nagy eséllyel Iván, Akkora parasztok vagytok, méltatlankodik, vesztére az ő hangjában is bujkáló kuncoghatnékkal egy másik jámborabb jellegű lány, Ja, Iván, paraszt vagy, nem lehet így csendben haldokolni. Bruhahaha, hehe, hihi, JOBBULÁST KÍVÁNOK, MAMA, üvölti egy másik, Na és figyi, akkor amit mondtam, folytató- dik valahára egy percek óta a levegőben lógó, ezen a ponton félbeszakított beszél- getés, PARASZTOK VAGYUNK, GECIIIIÍÍÍÍÍÍÍ, zeng föl a társaság egy másik pontjáról, immáron kevesebb átéléssel, de továbbra is, nagyjából mezzo szólamú zümmögőkórusként fel-felcsendülő psssztök és fogd már be-k kíséretében. Kuka lélegzet-visszafojtva hallgatja az anyja zörgősen visszafojtódó lélegze- tét. A hangzavar már percek óta újra a régi, legfeljebb pár Nyugodjék békében, Akárki Néni!, felkiáltások cifrázzák a megszokottat. Mégis, ahogy a lárma alól a legcsekélyebb hangfoszlányok, ezúttal is átszűrődik az elnyűtt szortyogás, ahogy egy fáradt, kialvatlan tüdőben szinte cseppenként hallhatóan nő a vízszint. Kuka végül, mit lehet tenni, újra a benzinre gondol, megint átugorja a meg- valósíthatatlan és eltervezhetetlen részeket, hogy hogyan is szerezne ő egy kan- nával, hogy tudná vele a negyedikről leönteni az egész bandát, jámborságra való tekintet nélkül, majd hogyan dobna le egy égő rongycsomót (ha már ég, hogy fogná meg, hogy hajítaná el, talán egy serpenyőbe tenné és azt lendítené, de azzal hogy tudna célozni), és hogyan úszná meg ennyi ember elégetését, ha egyáltalán fizikailag lehetséges volna ezt tenni velük. Erre és a mindig kis fáziskéséssel átszűrődő, apró, de folytonos, hezitáló fáziskésésekben érkező, többnyire egyen- letes lélegzetvételek szortyogására nyomja el az álom pár órára végül aznap hajnalban is.
