Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 11. szám - Czesław Miłosz: Személyek; ***; Fénye égi sugaraknak; Lehulltak rólam; Úton; A költő halálára (versek – Tőzsér Árpád fordításai)

45

Fénye égi sugaraknak

Fénye égi sugaraknak,

magasságból hulló harmat,

segítsetek mindenkinek,

kit e Föld próbának kitett.

Ködben kojtoló szövétnek:

értelme a földi létnek,

keresi, míg él, untalan,

a boldog és boldogtalan.

Egyet tudunk: véges minden,

mindent old s köt a lét itt, lenn.

Ami széthullt, eggyé lesz:

a lélek s a gyarló test.

Lehulltak rólam

Lehulltak rólam nézeteim, meggyőződésem, hitem,

gondolataim, elveim, biztonságom,

le a szabályok, valamint szokásaim.

Meztelenül találtam magamat a civilizáció peremén,

mert ezt a civilizációt nevetségesnek s érthetetlennek ítéltem.

A jezsuiták akadémiájának boltíves termei,

ahol egykor a tudományokat magamba szedtem,

elégedetlenül komorlanak rám.

Pedig néhány latin bölcsességükre

még a mai napig is emlékezem.

A tölgyesen s fenyőerdőn át tovább folyik a folyó.

Derékig állok a fűben s belélegzem a sárga virágok

szilaj illatát.

S a felhők! Mint e végeken mindig:

a felhők most is egymásra tornyosulnak.