Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Czesław Miłosz: Személyek; ***; Fénye égi sugaraknak; Lehulltak rólam; Úton; A költő halálára (versek – Tőzsér Árpád fordításai)
46 Úton Milyen különös és érthetetlen az élet! Úgy térek meg belőle, mint valami hosszú útról, s próbálok visszaemlékezni: mikor hol voltam s mit csináltam. Nemigen sikerül, a legnehezebb magamat meglátni az életemben. Céljaim voltak, céljaimhoz okok vezettek, s olyan cé- lom is volt, amelyet sikerült megvalósítanom, de távolról nézve ez az egykori ember irracionális és abszurd lénynek tűnik. Teljesen úgy viselkedik, mintha nem is annyira ő tette volna, amit tett, hanem valami általa működő erő. Mert hisz mennyi mindent összeírt, az egyik könyvét itt írta, a másikat valahol máshol, s hogyan lehes- sen a művek között az összetartozás egyenesét meghúzni? Az életünkről elmélkedve fájdalmasan vág belénk a megválaszolha- tatlan kérdés: mi az értelme és lényege személyes létezésünknek? Magam számára érthetetlen vagyok, de legalább azt meg akarom ér- teni, hogy mások számára ki voltam, főleg a nők hogyan néztek rám, azok, akikhez baráti kapcsolat vagy szerelem fűzött. De már olyanok vagyunk, mint az alvó marionettszínház, a bábuk kifordult tagokkal, zsinórjaikba gabalyodva fekszenek, és sejtelmünk sincsen róla, mi volt az előadás, amelyben szerepeltünk. A költő halálára Örökre bezárult mögötte a grammatika kapuja. Most már a lexikonok ligeteiben s őserdeiben keressétek. Tőzsér Árpád fordításai
