Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek
35 s az akkoriban dívó pedagóguskölcsön segítségével emeletes házat építettek. Komoly emberré vált, aki halálosan szemben állt a falu korrupt vezetőségé- vel, de az emberek tisztelték és szerették, annak ellenére, hogy különc életet élt. Felesége, a drága Marika is mindjárt szívébe fogadott, s ez kölcsönös volt. Jól kibeszélgettük magunkat, s mindjárt megütötte a fülemet egy dolog. A keceli tanyavilágban, nevezetesen Imrehegyen, a már óriási vállalkozássá fejlő- dött szőlő- és borkombinát tovább terjeszkedik, s egy rekonstrukciósnak nevezett, addig kihasználatlan, fagyzugos területen új szőlőültetvényeket készít elő, amire bérleti jegyzéseket tehet bárki. Egy kataszteri hold telepítése, azzal együtt, hogy minden hozzávalót a gazdaság biztosít, kedvezményesen 70 000 forintba került. A termést aztán a feldolgozóüzemük garantáltan átveszi, s a permetezést, egyéb gépi munkákat elvégzi. – A kisördög hamarosan a torkomig ágaskodott bennem: ilyen kedvezőnek ígért lehetőséget nem hagyhatok ki, egzisztenciálisan is szükségem lenne némi haszonra, s valahogy pár év kihagyás után, úgy éreztem, szükségem is van egy kis szőlőmunkára. Egy kataszteri holdban gondolkodtam, s Gyulát is rábeszéltem, hogy egy fél hold erejéig ő is szálljon be. Mi vel a propagátor agronómus fiát barátomék tanították, volt egy bizonyos barátságos viszony is köztük, bármennyire feszült is volt a viszony barátomék és a falu vezetősége között. Talán ennek is köze volt hozzá, hogy az agronómus kivitt benn ünket a terepre, s a környék új telepítéseivel próbált még nagyobb kedvet támasztani bennünk, bemutatva az éppen érőben lévő, hatalmas für- töktől roskadozó tőkéket. (De egy félreérthetetlenül célzott megjegyzése is volt felénk. Mivel akkortájt éltük a környéki szörnyű panamák, borhamisítások idejét, s tudván, hogy ismeretlen pesti skribler vagyok, mit lehet tudni ala- pon megjegyezte, hogy a vadásztársaságnak is tagja, puskája van, és kitűnően céloz.) Ezzel együtt teljesen meggyőzött, s Gyula is, én is aláírtuk a telepítési szerződést. Láttuk, hogy a dömperek, egyéb szállítójárművek nagy számban, és ki tudja, mióta, folyamatosan hordják a legkitűnőbb termőföldet a telepítésekre kijelölt területre, részint azért is tán, hogy magasítsák a mély fekvése miatt is fagyzugos homokot, s így alaposan elő lesz készítve az oltványok ültetésére. És ez, az oltványok fajtájának kötelező előírása volt az, ami némi kételyt támasz- tott. Ugyanis az egész nagy táblára az újonnan nemesített, kikísérletezett, és nagy reményekre jogosító fajtát: Zalagyöngyét kellett telepíteni. És ez, a fajta kipróbálatlansága ébreszthetett egy csöpp gyanút – de elhessegettük, s elhatá- roztuk, hogy belevágunk. Kora tavasszal aztán eljött az idő. Gyula barátommal egy napig válogattuk a súlyos akácoszlopokat, karókat, dróthuzalokat, és ami kellett az ültetéshez, a telephelyről kiosztott területünkre szállítottuk. Átvettük az ültetendő oltvá- nyokat, és alaposan beáztattuk, napszámosokat fogadtunk, s másnap jókor – és gyönyörű időben – elkezdhettük a munkát. Ingre vetkőzve még Gyula édes- apja, András bácsi is beszállt, és bár nem egymás mellett kaptunk területet, át-átnéztünk egymáshoz, s félig-meddig kalákában folyt a munka. Az ültetés után a karózás következett, s aztán a súlyos akácoszlopok beállítása. Végül az oszlopok tetején, 170 centiméter magasan a vastag acélhuzalok kimérése. Nyolc sort tudtunk kialakítani összesen – Gyuláék négyet, de azok 4–500 méter hosszú-
