Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek
33 volt olyan jó dolga területünkön a szőlőnek: mélyre nyúló gyökereik itt mindig vízátnemeresztő rétegeket, vagyis nedvességet találtak. Úgy gondoltuk, hogy ha ez a szőlőnek előnyös volt, nem lehet rossz a meggyfáknak sem. De azért jó néhány nap kemény munka kellett, míg a 100 gödör előállt. Beszedics Jancsiékkal szemben meg, egyik fiú osztálytársaméknál, nagy halom kitűnő, érett trágyát találtunk, fuvaros fogatot szereztünk hozzá, megalkudtunk az árban, és – mi magunk – annyi trágyát rakhattunk a kocsira, amennyi csak tömötten elfért. Ezt aztán a szőlőben, gödörről gödörre haladva a fogattal, megpróbáltuk arányosan elosztani. És ezzel befejeződött az ültetvény előkészítése. Pesten meg, a megbe- szélések szerint, 100 tő saját kezűleg előállított oltványt vásároltunk – ráadással 110 tő lett –, s mivel öcsém barátjának kocsival Kecskemétre kellett mennie, egy kis kitérővel haza is tudta szállítani. Mikor megmutattuk neki a tervezett ültetvé- nyünk helyét, s fölmérte a lehetőségeket, azt mondta, hogyha előbb látja, bizony beszállt volna társnak a vállalkozásunkba. – Úgy gondoltuk az öcsémmel, hogy minden szépen, szakszerűen elő van készítve, s megkezdhettük a beáztatott facsemetéket ültetni. Ez sokkal gyorsabban ment, mint az eddigi munkák, s az elvermelt tövek körül a locsoláshoz kis árkokat is kialakítottunk. Öcsém ezzel be is fejezte. A gyengébb, megmaradt oltványokat nekiadtuk Beszedics Jancsinak, hogy kertjükben ő is ültethessen belőlük, mivel úgy tudtuk, hogy új, nemesített és jobb fajtákat szereztünk. Végül két egész napon át végeztem a kis fácskák belocsolását. Gémeskút volt a földünkön, s a szomszéd tanyás Újvári Béni bácsi is innen permetezett. Elég bővizű volt, de én bizony többször a fenékig kimertem. Jó érzéssel utazhattam haza, miután végeztem, vagyis a szőlő perme- tezésével is készen voltam, ami szintén rám várt. Ezt az akciót a nyár folyamán még többször megismételtem, s türelmetlenül vártam a kis csemeték fejlődését. – A várakozásnak megfelelően minden kis fa megeredt: kis, zsenge hajtásokat, leveleket és ágacskákat kezdett növeszteni. Nagy örömmel néztem. Hanem egy- szer csak, nyár vége felé, néhány kis lombosodás elkezdett kókadozni, sárgult, csak sárgult. És egyre több tő. Érthetetlennek tűnt, s hogy megbizonyosodjam, kihúztam egy tövet. Aztán többet is. Szörnyű látvány volt: a megindult hajtások, kis gyökerecskék szinte villámlóan fehérlettek: le volt róluk maródva a külső rész, a kéreg. Értetlenül álltam, s minden kedvem kezdett tovatűnni. Mikor hazautaztam édesanyámhoz Pest(szent)Lőrincre, egy kis tanácstalanság után megoldódott a számomra tragikus rejtély. A szőlő földmunkája, a gazosodás évről évre elviselhetetlen terhet jelentett, s mikor – három évvel korábban – meg- jelent az új, Hungazin nevű, minden eddiginél hatékonyabb gyomirtó vegyszer, édesanyám az egész területet lepermeteztette vele. Ennek maradványa húzódott le a talajba, olyan mélyre, hogy elérte a kis fák tövét, s gyilkos hatását annak rendje-módja szerint kifejtette. Elképzelhető, hogy ez a kudarc – sok reményt fűztem vállalkozásunkhoz – mennyire elvette kedvem minden további gazdasá- gi munkától. Mondtam édesanyámnak, hogy el kell adni a szőlőt, mert én egy kapavágást sem vagyok hajlandó tenni benne a továbbiakban. S kényszerűség-
