Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek
25 Kiss Benedek Élettöredékek Találkozások, barátságok 1970 körül 1969 legvégén, szinte karácsonyi-újévi ajándékként jelent meg végül anto- lógiánk, az Elérhetetlen föld . Nyomban el is fogyott: sokan várták már – külö- nösen az egyetemisták – megjelenését. Sok meghívást kaptunk az akkor dívó író-olvas ó találkozókra, de legelébb is nagy barátunk és támogatónk (egykori professzorunk): Czine Mihály mellettünk való kiállásáról kell szólni. Először is megszervezett egy találkozást Veres Péterrel, annak budai, kertes házában. Elég nagyra nőtt az általa vezetett látogatói had – mellénk szegődött az Erdélyből itt lévő Vári Attila, s a még egyetemista (Sánta) Mózsi Feri is, aki találkozásainkon is szerepelt novelláival. Péter bácsi a hagyományos, fekete csizmás öltözéké- ben várt bennünket, s egy kicsit zavarba is jött – alig tudott mindegyikőnket leültetni, pohárral ellátni. Mert szokásától eltérően egy üveg borral fogadott bennünket, de ő maga csak tejet ivott. Mindegyikőnkhöz volt egy-két kedves szava, ismerte eddigi munkáinkat, de ahogy szokta: leginkább ő beszélt, még a szintén nagy beszédű Czine Miskát is „túlbeszélte”. Vidáman, hangoskodva mentünk aztán hazafelé, lefelé a domboldalon. De volt még egy nevezetes találkozásunk: Végh Antal egy alkalommal úgy jött edzésre (ha jól emlékszem, akkor a Marczibányi tér melletti pályán játszottunk), hogy tolmácsolta nekem és (Sánta) Mózsi Ferinek Darvas József meghívását – s persze, a magáét is – egy esti szalonnasütésre az udvarába. Ugyanis a híres-hírhedt penészleki szocio- gráfia miatt, ami valahogyan átcsúszott a cenzúrán, annyira megkedvelte Végh Tónit, hogy egymás mellett vettek lakást egy frekventált fekvésű budai házban. A dolog annál is feltűnőbb volt, mert Tóni (és persze a közlő szerkesztőség) kapott érte a pártközpontoktól eleget, de az egész magyar közvélemény is felhorgadt miatta. Darvas József a hajdani „népi” indulására visszagondolva, s a későbbieket felejteni vágyva állhatott Tóni mellé, aki egykori nyírségi taní- tó volta miatt is nagyon jól ismerte az ottani szociális viszonyokat, s ebbe jól bele tudta illeszteni a felháborító penészleki nyomorúságot. Én közvetítettem antológiás barátaimnak a meghívást, s ha foghíjasan is (ritkán sikerült teljes lét- számban megjelenn ünk a rendezvényeken), meg is jelentünk az adott időben. Jó hangulatban fecserésztünk – de persze komoly témákat is próbáltunk meg- beszélni –, a fővárosban ritka tábortüzezés és szalonnapirítás közben. (Darvas József, Végh Tóni mellett ott volt a fő kulturális pártkorifeus, Aczél György
