Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Zelei Miklós: A három Szópataki testvér
9 Az első alkalommal kiválóan sikerül. A munkatársak csodájára járnak a portásnak, elégtételt éreznek, titkos szolidaritást vállalnak Dezsővel, és tud- ják, hogy ezt már ők is rég meg akarták tenni. Az újságba ugyan nem kerül be, aznap mégis ez a legfontosabb hír. Mint a vírus, terjed végig Nagyfalun. Legendák születnek belőle, balladai változatok. A legjobb: kardpárbajként mondja el az eseményt. A duellum! Suhant az Orczy elvtárs, de az a szemét portás nem észrevette! Fölugrott, kirántotta ő is, és nekirohant az Orczy elvtársnak, de ő félre ugrott, és az a hülye portás pont a főszerkesztőt pisálta le, aki akkor lépett be az ajtón. De az a hülye ezt is meg fogja úszni! – En garde! – kiáltotta Orczy elvtárs. Akció és talál at. A hülye portás a feje tetejétől a talpáig csupa pisa. Eljött a szabadság. – Ma is lesz suhanás? – kérdezi másnap a párttitkár. – Ne csináld, Dezsőkém. – De, csinálom – mondja Dezső. – És mi lett a vége? – kérdezi Dóczy Csekő. – Áthelyezték – mondja Cecey Feri. – A portást? – kérdezi Dóczy Csekő. – Dezsőt – mondja Cecey Feri. – A portásnak feladata van. – Szerintem meg kitolás – mondja Bebek Sanyi. – Így állt bosszút a portáson valamelyik pártmufti, aki szintén a sittről kúszott elő. Laposan, mint a lápi sün. Itt mindenki tudja, hogy járt, mindenki röhög rajta, mindennap. Ha meg áthelyezik ... – Hát ez egyáltalán nem érdekes – mondja Dóczy Csekő. – Csak politika. Szaglik és párolog. Inkább igyunk. Aztán kifejtem, mihez tartsátok magatokat. – Adjatok egy borospoharat, és kiiszom hordóiból a világot! – mondja Bebek Sanyi. Fölhajtanak három-három-három kisfröccsöt, törölgetik a szájukat, Dóczy Csekő pedig kihúzza a zsebéből Arisztotelész Poétikáját: – Itt van. Esztétikailag se működik másként. Egyiküket át kellett helyezni. Re ám figyelmezzetek , ah, szeminaristák: „A komédia, mint mondottuk, a hit- ványabbak utánzása, nem a rosszaságé a maga egészében, hanem a csúfságé, amelyhez hozzátartozik a nevetséges is. A nevetséges ugyanis valami hiba, vagyis fájdalmat, és így kárt nem okozó csúfság, amilyen – rögtöni példával élve – a komikus álarc: rút és torz valami, de nem okoz fájdalmat.” Fájdalmon, ah, szeminaristák, csapjunk be gyorsan egy újabb hármas kört, ebben az eset- ben a bűzt kell értenünk. Ha minden marad a régiben, és az igazságos Orczy Dezsőnek naponta, kétnaponta sikerül lepisálnia a portást, amit az kétségtele- nül megérdemelt volna, az emberek már nem azt érezték volna, hogy eljött a szabadság, hanem a pisiszagot. – Ez a baj minden konszolidációval – mondja Bebek Sanyi. – Pontosan! – folytatja Dóczy Csekő. – Hogy a sajtóház előtt már elmenni se lehet. Pfuj és piha! Piha és pfuj! Úgyhogy nagy kramaturg volt az a pártmufti, aki az igazságos Orczy Dezsőt áthelyezte. Igyunk az egészségére! – Mármint Orczy Dezső ére – mondja Cecey Feri.
