Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Zelei Miklós: A három Szópataki testvér
10 – Úgy legyen – szól Bebek Sanyi. Mindig sok fogy a fröccsből. Oltári szerencséjükre, az Országos Versellátó Központ kisablaka mögött egy Angyal ül, aki hetente fölvásárolja tőlük a termést. – Címe van, szerzője van, háromszáz forint – mondja Cecey Feri. És az Angyal szelíden bó lint. Nincs is azóta két-három strófánál hosszabb verse egyiküknek se. Nagyfalu költői leadás előtt megfelezik a verseiket, mind- egyikből kettőt csinálnak. – Új vers, új háromszáz forint – mondja Cecey Feri, a módszer atyja. De ez se fedezi a költségeiket. Hitel, remény, szeretet. Hétvégén már hitelben isznak. Háry János pedig havonta kétszer végiglovagolja Nagyfalu kocsmáit, és kiegyenlíti a három Szópataki testvér számláit. Ők nézik a poharuk fenekét, poharuk fenekén a múzsa fenekét, és ábrándoznak, hogy a kramaturgok kora egyszer majd véget ér. Eljön a szabadság. És lesz Folyóirat! Aminél fontosabb a világon semmi, sehol. Szerkesztő is van hozzá. Gyártanak is a nevére totálrímet: á l(l) a jó műhely. De nem áll , a Szerkesztő élete is lepereg a pokol homokórájában. A kramaturgok pedig itt élnek, szuszognak, lihegnek a tarkónkba, mozognak láthatóan és láthatatlanul, csak az a különbség, hogy mikor, milyen színekben szabadítják ránk őket . A filmgyártás második államos ítása . Az els ő 1919. március 21-én történik. A Gépjár ó mű Roncsgyűjtő és Építő Központ által a kultúra munkásainak adományozott teherautó reggel befarol a filmgyár kapujába, a platóról lezú- dulnak a munkáskáderek. Egy teherautónyi sildtes sapkás ember, a nyakukba keresztbe vetett hosszú sállal, a szájukban cigaretta. – Nézzenek körül az elvtársak! És délben mondják meg, hogy melyikük, mi akar lenni. Utána ebéd. Szétszélednek az elvtársak a filmgyár udvarán. Hemzsegnek tőlük a műter- mek, az irodák, az öltözők, az operatőrszobák. A legokosabb a büfébe megy, és délig ott marad. Látja, hogy van egy manusz, aki már a háború utáni harmadik évben szép kövér, gyönyörű öltönyben jár, és karikákat fúj csábítóan illatos cigarettájából. Hol az egyik asztalhoz ül, hol a másikhoz, és mindegyiknél örül- nek neki. A kezében egy füzet, néha fölír valamit. És még egy szép színésznő is az ölébe pattan, azannyát! Az ebéd előtti értekezleten listába kerülnek a választások: – Díszlettervező! Aki csak úgy rajzolgat egész délelőtt. – Igen! Díszlettervező! – többen is jelentkeznek. – Jelmeztervező! Az is csak rajzolgat! Az is. Ö ssze is vesznek ezeken az állásokon. – Igazgató! – Párttitkár! – Főrendező! A legokosabb ravaszul kivár, és miután lenyugodtak a kedélyek, f öláll . Homlokán föltolja a sildtes sapkát, megigazgatja a zakóját derékban összeszorító széles bőrövet. Ahová tegnap még a kézigránátok voltak betűzködve, ott a szövet
