Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Zalán Tibor: Hajnalig (vers)
3 Zalán Tibor Hajnalig A távolodó vonatok egy szerre csak megérkeznek Debre cen Kisvárda Itt most fék Nem baj ha nem érti És az sem ha nem érzi Majd csak rájön az ízé re Vagy nem Lehet tényleg csak a halála után tud az ember bizonyos megfogalmazások kal érintkezésbe lépni De ő még él És most lehet még él ni szeretne Bár erre külön ösebb vagy külön indítéka nincs Felhők kísérték az útján de a madarak elkerülték Temetőktől temetőig ve zetett az ösvény Néha templom ok halott harangokkal Néha késekkel zuhanó harangszó Az utazás a föld elenged ése A máshol ébredés a magány középfoka Az erkély en áll Szájában cigaretta Törik a fény Hallja Az éjszak ában keresztül-kasul árnyak járnak De nem látja őket A szív bújócskája lehet ilyen A hunyó bújó is egyszerre Amikor felhasad az éjszak a húsa nem lepődik meg Szét peregnek belőle a nappal férgei hogy a látványt hori zontig felzabálják Csukva a
